A deepfake-től a szerkesztői felelősségig – elindult az MI által létrehozott tartalmak jelölésére vonatkozó európai gyakorlati kódex előkészítése

Az Európai Bizottság 2025 szeptemberében széles körű nyilvános konzultációt indított az AI Act 50. cikkének gyakorlati végrehajtásáról, amely az átláthatóság és a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak megjelölésének egyik kulcsszabálya. A konzultáció célja, hogy feltérképezze, miként alkalmazhatók a szabályozásban előírt jelölési és címkézési kötelezettségek a mindennapi gyakorlatban – különös tekintettel a deepfake-tartalmakra, az MI-vel generált hírekre, valamint a közérdekű tájékoztatás területére. A Bizottság a szakmai szervezetek, fejlesztők, médiaplatformok, újságírói közösségek és civil szervezetek tapasztalataira építve kívánja kialakítani a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmak jelölésére és címkézésére vonatkozó gyakorlati kódexet, amely az AI Act végrehajtásának egyik alappillére lehet.

Az Európai Unió a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról szóló (EU) 2024/1689 rendelete (AI Act) megköveteli, hogy minden olyan tartalom, amelyet mesterséges intelligencia hoz létre vagy módosít, egyértelműen felismerhető legyen a felhasználók számára. Ez különösen a közérdekű tájékoztatás esetében bír jelentőséggel, ahol a mesterséges eredet elhallgatása torzíthatja a közvéleményt és gyengítheti a demokratikus döntéshozatalt. A szabályozás megkülönbözteti a szolgáltatói és a közzétevői felelősséget: az előbbieknek géppel olvasható jelöléseket kell alkalmazniuk, míg az utóbbiaknak ember által is jól látható figyelmeztetéseket kell elhelyezniük. Ugyanakkor a cikk több vitás kérdést is felvet: miként különíthető el az MI által támogatott szerkesztés a valódi tartalomgenerálástól, hogyan kezelhetők a művészeti és szatirikus kivételek, és milyen határvonal húzható a közérdekű tájékoztatás és a magánkommunikáció között. A konzultáció résztvevőitől a Bizottság gyakorlati példákat, jelölési technikákat és etikai javaslatokat vár, amelyek hozzájárulhatnak egy arányos, technológiailag megvalósítható és egységes európai kódex megalkotásához. A dokumentum várhatóan 2026-tól szolgál majd iránytűként az MI-rendszerek által létrehozott tartalmak kezeléséhez, célja pedig, hogy az átláthatóság, a hitelesség és a digitális bizalom erősítésével hozzájáruljon az európai információs tér védelméhez és megbízhatóságához.

Az AI Act szabályozási háttere és a konzultáció meghirdetése

Az AI Act 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba, létrehozva az Európai Unió egységes jogi keretrendszerét a megbízható és emberközpontú mesterséges intelligencia fejlesztéséhez és alkalmazásához. A rendelet kettős célt követ: elősegíti az innováció és az MI-alkalmazások terjedését, ugyanakkor biztosítja az egészség, a biztonság és az alapvető jogok magas szintű védelmét, beleértve a demokrácia és a jogállamiság megóvását. A rendelet átfogó megközelítést alkalmaz, és a különböző kockázati szintű MI-rendszerekre eltérő követelményeket határoz meg.

Az 50. cikk átláthatósági követelményeket tartalmaz bizonyos, az emberekkel közvetlenül interakcióba lépő MI-rendszerek szolgáltatói és felhasználói számára. E követelmények célja, hogy a természetes személyek felismerjék, amikor MI-rendszerekkel lépnek kapcsolatba, vagy amikor MI-rendszerek által generált vagy manipulált, szintetikus tartalomnak vannak kitéve. Ezáltal csökkenthető a személyiséglopás, a megtévesztés vagy az antropomorfizáció kockázata, és erősíthető a bizalom az információs ökoszisztémában. Az átláthatósági kötelezettségek 2026. augusztus 2-től alkalmazandók, az érintett piaci szereplőknek kevesebb mint két év áll rendelkezésükre a felkészülésre.

Az 50. cikk előírja, hogy a felhasználót legkésőbb az első kapcsolatfelvételkor tájékoztatni kell arról, hogy KI-rendszerrel lép kapcsolatba, vagy hogy az adott tartalom mesterségesen generált.
Speciális szabályok vonatkoznak azokra az MI-rendszerekre, amelyek a nyilvánosság számára készítenek szövegeket: ezek esetében kötelező a gépi eredet feltüntetése, kivéve, ha az emberi szerkesztés felelősségvállalással párosul. A „deepfake”-tartalmak esetén szintén kötelező a jelölés, még akkor is, ha a cél szórakoztató, vagy művészi.

Az átláthatósági követelmények öt területet érintenek. Az 50. cikk (1) bekezdése szerint azok a szolgáltatók, akik olyan MI-rendszereket kínálnak, amelyek közvetlenül természetes személyekkel lépnek kapcsolatba, kötelesek biztosítani, hogy ezek a személyek tájékoztatást kapjanak arról, hogy MI-rendszerrel kommunikálnak. Kivételt képez, ha az interakció nyilvánvaló egy ésszerűen tájékozott, figyelmes és körültekintő természetes személy számára, figyelembe véve a használat körülményeit és kontextusát. Az 50. cikk (2) bekezdése olyan MI-rendszerek szolgáltatóit érinti, amelyek szintetikus szöveget, hangot, képet vagy videót generálnak. E szolgáltatóknak technikai megoldásokat kell alkalmazniuk annak biztosítására, hogy a rendszer kimenetei géppel olvasható formátumban jelöltté váljanak, és lehetővé tegyék annak felismerését, hogy a tartalmat MI generálta vagy manipulálta.

Az 50. cikk (3) bekezdése az érzelemfelismerő vagy biometrikus kategorizáló rendszerek felhasználóit kötelezi arra, hogy tájékoztassák az ezeknek a rendszereknek kitett természetes személyeket a rendszer működéséről. Az 50. cikk (4) bekezdése megköveteli azoktól a felhasználóktól, akik deepfake-tartalmat generáló vagy manipuláló MI-rendszereket alkalmaznak, vagy olyan MI által generált vagy manipulált szöveges publikációkat tesznek közzé, amelyek célja a nyilvánosság tájékoztatása közérdekű kérdésekről, hogy közzétegyék a tartalom mesterségesen generált vagy manipulált eredetét. Meglehetően széles körben értelmezhető kivételt képeznek meghatározott esetek, amikor a tartalom emberi felülvizsgálaton vagy szerkesztői kontrollon esett át. Az 50. cikk (5) bekezdése horizontális követelményeket ír elő: a szükséges információkat világos és megkülönböztethető módon, legkésőbb az első interakció vagy kitettség időpontjában kell közölni, betartva az alkalmazandó akadálymentességi követelményeket.

Az átláthatósági követelmények gyakorlati végrehajtásának támogatására az Európai Bizottság 2025. szeptember 2-án konzultációt indított az érdekelt felek körében. A kezdeményezés kettős jogalappal rendelkezik: az AI Act 96. cikkének (1) bekezdés d) pontja szerint a Bizottságnak iránymutatásokat kell kiadnia az 50. cikkben foglalt átláthatósági kötelezettségek gyakorlati végrehajtásáról, míg az 50. cikk (7) bekezdése felhatalmazza az MI Hivatalt arra, hogy ösztönözze és megkönnyítse magatartási kódexek kidolgozását a mesterségesen előállított vagy manipulált tartalom felismerésére és címkézésére vonatkozó kötelezettségek hatékony végrehajtása érdekében.

A Bizottság álláspontja szerint az átláthatósági követelmények segítik a szolgáltatókat és a felhasználókat abban, hogy felismerjék és megjelöljék az MI által generált vagy manipulált tartalmat, biztosítva, hogy a felhasználók tájékoztatást kapjanak, amikor MI-rendszerrel lépnek kapcsolatba. A konzultáció célja széles körű visszajelzés gyűjtése volt különböző érdekelt kategóriáktól, beleértve az interaktív és generatív MI-modellek és -rendszerek szolgáltatóit és felhasználóit, biometrikus kategorizáló és érzelemfelismerő rendszerek szolgáltatóit és felhasználóit, ezeket az interaktív és generatív MI-rendszereket használó magán- és közszférabeli szervezeteket, tudományos és kutatóintézeteket, civil társadalmi szervezeteket, kormányokat, felügyeleti hatóságokat és a széles nyilvánosságot.

A szintetikus tartalmak és a deepfake jelölésének kötelezettsége

Az 50. cikk (2) bekezdése legáltalánosabban a mesterséges intelligencia-rendszerek által előállított vagy manipulált, úgynevezett szintetikus tartalmak átláthatóvá tételét írja elő. Minden olyan szolgáltató, amely szöveget, képet, hangot vagy videót generáló MI-rendszert fejleszt vagy üzembe helyez, köteles biztosítani, hogy a kimenet egyértelműen megkülönböztethető legyen az emberi eredetű tartalmaktól.

A rendelkezés célja a félretájékoztatás és a manipuláció kockázatainak csökkentése, különösen a nagy tömegben terjeszthető digitális tartalmak esetében. A jelölésnek tartósnak, érzékelhetőnek és – ha lehetséges – géppel olvashatónak kell lennie, ugyanakkor az alkalmazott technológia fejlettségi szintjéhez kell igazodnia. Ez a kötelezettség nem alkalmazandó, ha azt törvény engedélyezi bűncselekmények felderítése, megelőzése, nyomozása vagy büntetőeljárás alá vonása céljából, vagy az MI-rendszerek támogató funkciót töltenek be hagyományos szerkesztés céljára, vagy nem változtatják meg lényegesen az alkalmazó által szolgáltatott bemeneti adatokat vagy azok szemantikáját. A szabályozásban megjelenő minor-editing exception a jogalkotói proporcionalitás-elv megtestesülése: a szabályozásnak nem célja, hogy a természetes szerkesztést jogellenes magatartásként kezelje.

A (4) bekezdés első albekezdése már kifejezetten a deepfake-tartalmakat célozza, a felhasználókra, illetve üzemeltetőkre (az alkalmazókra) vonatkozik, nem a szolgáltatókra. A „deepfake” az AI Act 3. cikk 60. pontja szerint olyan kép-, hang- vagy videóanyag, amely valós személyt, helyszínt vagy eseményt hitelesen utánzó módon jön létre vagy kerül módosításra, és emiatt egy átlagosan tájékozott, figyelmes természetes személy számára is valódinak tűnhet. Az ilyen rendszerek alkalmazóinak közölniük kell, hogy a tartalom mesterségesen létrehozott vagy manipulált. E közlés sem igényel géppel olvasható jelölést, hanem elegendő a megfelelő, érzékelhető felfedés – például szöveges kísérőinformáció vagy felirat formájában. Ez a kötelezettség nem alkalmazandó, ha a tartalom bűncselekmények felderítése, megelőzése vagy büntetőeljárás alá vonása céljából kerül felhasználásra. Ugyancsak kivételt képeznek a nyilvánvalóan művészeti, kreatív, szatirikus vagy fiktív művek, ahol a kötelezettség csupán a deepfake-elemek megfelelő módon történő felfedésére korlátozódik, anélkül, hogy az a mű élvezetét vagy rendes felhasználását akadályozná. a minor-editing exception a jogalkotói proporcionalitás-elv megtestesülése: a szabályozásnak nem célja, hogy a természetes szerkesztést kriminalizálja.

A (4) második albekezdése a nyilvánosság közérdekű ügyekről való tájékoztatása céljából közzétett szöveget generáló vagy manipuláló MI-rendszer alkalmazóira vonatkozó rendelkezés: nekik közlési kötelezettségük van, ha szöveget mesterségesen hozták létre vagy manipulálták. Ez a kötelezettség sem alkalmazandó abban az esetben, ha a felhasználást törvény engedélyezi bűncselekmények felderítése, megelőzése, nyomozása vagy büntetőeljárás alá vonása céljából, vagy ha a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmon emberi felülvizsgálatra vagy szerkesztési ellenőrzésre került sor, és amennyiben a tartalom közzétételéért természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel. Ez pedig jellemzően csak a sajtótermékek esetében fordul elő, a szerkesztői felelősség a blogok, posztok esetében nem érvényesül. 

Az 50 cikk (2) és (4) bekezdése egymásra épül: az előbbi a tartalom-eredet technikai megjelölését, az utóbbi pedig a felhasználói-társadalmi felelősség keretét teremti meg. Az MI-rendszerek korában a jelölés nem csupán adatvédelmi vagy fogyasztóvédelmi kérdés, hanem az információs integritás védelmének jogi minimuma.

Korlátozó szabály vagy a közbizalom alapnormája a digitális korban?

Az 50. cikk (4) bekezdése szerinti kötelezettség nem általános tartalomjelölési szabály, hanem speciális normatív védőkorlát a demokratikus tájékoztatásban, a véleményformálás tisztaságának biztosítására. Az alakuló jogirodalom ezt igen tág körben érvényesülő követelményként fogja fel: abban a körben melyre alkalmazását a rendelet előírja (a nyilvánosság közérdekű ügyekről való tájékoztatása) a hírszolgáltatástól a személyes blogokon át a közösségi médiában közzé tett tartalmakig elvileg minden esetre vonatkozhat.

Nicolaj Feltes [Feltes, N. (2025). Article 50 AI Act: Do the Transparency Provisions Improve Upon the Commission’s Draft? JIPITEC, 16, 222–245.] elemzése szerint ez a szabály a mesterséges intelligencia-szabályozás politikailag legérzékenyebb pontja, mivel a hatálya a médián túl a teljes közösségi kommunikációs térre kiterjedhet. Feltes úgy értelmezi, hogy a „közérdekű tájékoztatás” kifejezés funkcionális fogalom: nem a tartalom műfaja vagy formája számít, hanem annak célja, hogy a közvéleményt politikai, gazdasági vagy társadalmi kérdésekben informálja. Ezért ugyanúgy a rendelkezés alá eshet egy MI-vel generált politikai hirdetés, mint egy automatikus hírelőállító rendszer, de akár egy influenszer által megosztott közéleti kommentár is, amennyiben az a közönség döntését vagy véleményét befolyásolhatja. Feltes ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szabály nem vezethet a véleménynyilvánítás korlátozásához: a kötelezettség célja nem a tartalom tiltása, hanem az eredet feltüntetése. A szerző ezért egy objektív-funkcionális tesztet javasol, amely három szempontot egyesít: a tartalom hatását a nyilvánosságra, a terjesztés körét és a félrevezetés kockázatát. Feltes továbbá felhívja a figyelmet az Európai Unió A digitális szolgáltatásokról szóló rendeletével való kapcsolódásra: ha egy MI-generált közérdekű szöveg megtévesztő, annak jelölés nélküli közzététele a DSA szerint akár „illegális tartalomnak” is minősülhet.

Thomas Gils [Gils, T. (2024). A Detailed Analysis of Article 50 of the EU’s Artificial Intelligence Act. KU Leuven, Centre for IT and IP Law (CITIP). Manuscript in preparation.] tágabb, normatív-összehasonlító megközelítést alkalmaz. Szerinte a közérdekű tájékoztatási kötelezettség az AI Act egyik „demokratikus integritás-klauzulája”, amely a véleménynyilvánítás szabadságát, a tájékozódáshoz való jogot és a technológiai átláthatósághoz való jogot hozza egyensúlyba. Gils a rendelkezést a nemzetközi normarendszer részeként értelmezi: megfeleltethető a UNESCO Recommendation on the Ethics of AI „transparency and explainability” elvének, az OECD AI Principles átláthatósági követelményének, valamint a 2023-as G7 Hiroshima Principles azon irányelvének, amely a tartalmak hitelességének gépi azonosítását írja elő. Ezzel szerinte az AI Act az európai demokráciák védelmi mechanizmusává válik a mesterséges információk korszakában. Gils kiemeli, hogy a „matters of public interest” nem szűkíthető le a klasszikus sajtóműfajokra: a tudományos, oktatási vagy egészségügyi témájú MI-tartalmak is ide tartozhatnak, ha befolyásolják a közösségi döntéshozatalt. Értelmezése szerint a rendelet nem korlátoz, hanem felhatalmaz: megőrzi a szólásszabadságot, miközben az MI-eredet jelölésével biztosítja a valósághű tájékoztatást. A szerző javasolja egy uniós „AI byline” szabvány bevezetését, amely lehetővé tenné, hogy az olvasó mindig lássa, ha a tartalom mesterségesen generált vagy MI-vel támogatott formában készült.

A rendelkezés értelmezése kapcsán a jövőben is komoly viták várhatók, melyek valószínűleg három kérdésre összpontosítanak majd: mit jelent a „közérdekű tájékoztatás”, ki felel a jelölésért, és milyen formában kell azt megtenni. Nem egyértelmű, hogy a fogalom a sajtóra, a közösségi médiára vagy minden befolyásoló tartalomra kiterjed-e. Vitás a felelősségmegosztás a fejlesztő és a közzé tevő között, valamint a jelölés módja – vizuális, metaadat vagy nyelvi formula – is értelmezésre szorul. Ehhez értékes hozzájárulást jelentenek majd szeptemberben kezdődött konzultációs folyamatra beérkezett válaszok.

A konzultációs kérdések felépítése

A szeptemberben megjelent konzultációs dokumentum szerint a kérdőív öt szekció mentén strukturálódik, amelyek mindegyike az 50. cikk egy-egy bekezdésére fókuszál, a sort pedig egy hatodik, horizontális szekció zárja. A válaszadók szabadon dönthetnek arról, hogy mely szakaszokhoz kívánnak hozzájárulni. A dokumentum konkrét, tömör magyarázatokat és valós használati eseteket kér. A konzultáció eredetileg október 2-ig volt nyitva, majd a határidőt október 9-re hosszabbították meg. Rövidesen Minden beérkezett vélemény nyilvánosan hozzáférhetővé válik majd, az egyéni válaszadók kivételével, akik kérhetik hozzájárulásuk anonimizálását.

Az első szekció az interaktív MI-rendszerekre vonatkozó átláthatósági követelményeket vizsgálja. Az 50. cikk (1) bekezdése olyan MI-rendszerek szolgáltatóit érinti, amelyek közvetlenül természetes személyekkel lépnek kapcsolatba. A 132. preambulumbekezdés szerint figyelembe kell venni a sérülékeny csoportokhoz tartozó természetes személyek jellemzőit. A kérdések gyakorlati példákat kérnek olyan rendszerekre, amelyek közvetlenül interakcióba lépnek természetes személyekkel, értékelni kell, hogy az interakció nyilvánvalónak tekinthető-e egy ésszerűen tájékozott személy számára. A második kérdés a bűnüldözési célú felhasználásra összpontosít: példákat kér jogszabály által felhatalmazható rendszerekre, megadva a felhatalmazó jogszabályt és a megfelelő biztosítékokat. A harmadik kérdés értesítési technikákat gyűjt, értékelve azok megfelelőségét a világos, megkülönböztethető és akadálymentes tájékoztatás szempontjából.

A második szekció a generatív MI-rendszerekre fókuszál. Az 50. cikk (2) bekezdése olyan rendszerek szolgáltatóit érinti, amelyek szintetikus szöveget, hangot, képet vagy videót generálnak. E szolgáltatóknak technikai megoldásokat kell alkalmazniuk, hogy a kimenetek géppel olvasható formátumban jelöltté váljanak. A 133. preambulumbekezdés példákat ad: vízjelek, metaadat-azonosítások, kriptográfiai módszerek, naplózási eljárások, ujjlenyomatok vagy ezek kombinációja. A kérdések gyakorlati példákat kérnek ezekre a rendszerekre, beleértve a kivételek alá tartozókat (szabványos szerkesztési segédfunkciók, bűnüldözési célú felhasználás). A hatodik kérdés részletes technológiai leírást kér a megjelölési és felismerési megoldásokról, megadva a technológia nevét, típusát, alkalmazási területét modalitásonként, érettségi szintjét és működésének leírását. A hetedik kérdés ezeknek a megoldásoknak a részletes értékelését kéri öt kritérium alapján: hatékonyság, interoperabilitás, robusztusság, megbízhatóság, valamint átláthatóság és hozzáférhetőség.

A harmadik szekció az érzelemfelismerő és biometrikus kategorizáló rendszerekre vonatkozik. Az 50. cikk (3) bekezdése megköveteli ezeknek a rendszereknek a felhasználóitól, hogy tájékoztassák az érintett természetes személyeket a rendszer működéséről, kivéve, ha jogszabály lehetővé teszi bűnüldözési célokra. A kérdések gyakorlati példákat kérnek ezekre a rendszerekre és átláthatósági intézkedéseket gyűjtenek.

A negyedik szekció két területet fed le. Az 50. cikk (4) bekezdésének első albekezdése megköveteli a deepfake-et generáló MI-rendszerek felhasználóitól a tartalom mesterséges eredetének közzétételét, az 50. cikk (4) bekezdésének második albekezdése azokat érinti, akik közérdekű kérdésekről tájékoztató szöveget generálnak. A Bizottság arra kéri az érintett szereplőket – fejlesztőket, közzétevőket, médiumokat, kutatókat és civil szervezeteket –, hogy osszák meg tapasztalataikat arról, hogyan alkalmazható az átláthatósági kötelezettség a deep fake tartalmak és a közérdekű tájékoztatás területén. A válaszokban olyan gyakorlati esetek bemutatását várják, amelyek segíthetnek azonosítani, milyen típusú MI-rendszerek generálnak vagy módosítanak képi, hangi vagy szöveges tartalmat, és mikor minősül ez „deep fake”-nek vagy közérdekű tájékoztatásnak.

A konzultáció e körben külön figyelmet fordít azokra a helyzetekre, amikor az MI által létrehozott tartalom emberi szerkesztésen vagy szerkesztői ellenőrzésen megy át, és a publikációért egy természetes vagy jogi személy visel felelősséget – olyan esetekre vár példákat, amikor a jelölési kötelezettség korlátozható lehet. A Bizottság emellett véleményeket vár a jelölési technikákról (például metaadat, vízjel, nyelvi formula vagy látható figyelmeztetés) és azok arányosságáról, továbbá a művészeti, szatirikus és fikciós tartalmak esetében alkalmazható sajátos megoldásokról. A konzultáció célja, hogy a beérkező javaslatok alapján a Bizottság pontosabban meghatározza, mikor tekinthető egy MI-generált szöveg valóban a nyilvánosság tájékoztatásának, és milyen jelölési gyakorlatok segíthetik elő a transzparencia, az információs integritás és a közbizalom megőrzését az európai információs térben.

Az ötödik szekció horizontális kérdéseket tárgyal. Az 50. cikk (5) bekezdése megköveteli, hogy a különböző átláthatósági követelmények alapján nyújtandó információkat világos és megkülönböztethető módon, legkésőbb az első interakció időpontjában kell közölni, betartva az akadálymentességi követelményeket. Az 50. cikk (6) bekezdése biztosítja, hogy ezek a követelmények ne legyenek ellentétesek a magas kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó szabályokkal vagy más uniós vagy tagállami jogszabályokkal. A kérdések e kölcsönhatásokra vonatkozó tisztázást és a magatartási kódexre vonatkozó ajánlásokat és jó gyakorlatokat kérnek.

A magatartási kódex kidolgozásának megkezdése

A konzultációs folyamat eredményeire építve az Európai Bizottság 2025. november 5-én hivatalosan bejelentette a magatartási kódex kidolgozásának megkezdését. A bejelentés szerint a Bizottság elindította a munkát az MI által generált tartalom megjelölésére és címkézésére vonatkozó magatartási kódexen, amely az MI Act átláthatósági követelményeinek gyakorlati eszköze lesz.

A november 5-i nyitó plenáris ülés találkozási lehetőséget biztosított az Európai MI Hivatal által kinevezett független szakértők számára, de egy befogadó, hét hónapos, az érdekelt feleket bevonó folyamat elindulását is jelentette. A folyamatot független szakértők vezetik, felhasználva a nyilvános konzultációból érkező visszajelzéseket és a nyílt felhívásra kiválasztott érdekelt felek hozzájárulásait: ez biztosítja, hogy a magatartási kódex mind a széles körű nyilvánosság, mind a szakértők tapasztalatait tükrözze, és gyakorlati megvalósíthatósága mellett tudományos megalapozottsága is garantált legyen.

A készülő magatartási kódex önkéntes eszköz lesz, amely segíti a generatív MI-rendszerek szolgáltatóit átláthatósági kötelezettségeik hatékony teljesítésében. A kódex támogatni fogja az MI által generált tartalom megjelölését, ideértve a szintetikus hangot, képeket, videókat és szövegeket, géppel olvasható formátumokban, hogy lehetővé tegye azok felismerését. Ez a géppel olvasható megjelölés lehetővé teszi, hogy automatizált eszközök is képesek legyenek azonosítani az MI eredetű tartalmat, nem csupán emberi vizsgálat révén. A kódex segíteni fogja továbbá a deepfake-eket vagy MI által generált tartalmat használó felhasználókat abban, hogy egyértelműen jelezzék az MI részvételét, különösen akkor, amikor a nyilvánosságot közérdekű kérdésekről tájékoztatják.

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az átláthatósági követelmények célja a félretájékoztatás, a csalás, a személyiséglopás és a fogyasztói megtévesztés kockázatának csökkentése azáltal, hogy erősítik a bizalmat az információs ökoszisztémában. Az AI Act átláthatósági rendelkezései támogatást nyújtanak az MI által generált tartalom megjelöléséhez, beleértve a szintetikus hang-, kép-, videó- és szöveges tartalmakat, géppel olvasható formátumban, lehetővé téve azok felismerését. Ez a demokratikus folyamatok védelme szempontjából különösen fontos, mivel az MI által generált dezinformáció jelentős veszélyt jelenthet a közvélemény formálására és a választási folyamatokra.

A magatartási kódex több kulcsfontosságú problémára és kihívásra keres választ. Tisztázza, hogy milyen konkrét technikai megoldások alkalmazhatók az MI által generált tartalom megjelölésére különböző modalitások esetében – szöveg, kép, hang, videó –, és ezek közül melyek tekinthetők hatékonynak, interoperábilisnak, robusztusnak és megbízhatónak. Útmutatást ad arra vonatkozóan, hogy miként lehet egyensúlyt teremteni az átláthatósági követelmények és a kreatív szabadság között, különösen művészi, szatirikus vagy fikciós alkotások esetében. Részletes praktikákat kínál arra, hogyan tájékoztassák a felhasználókat világos, megkülönböztethető és akadálymentes módon az MI-rendszerekkel való interakcióról vagy az MI által generált tartalomnak való kitettségről. Segíti a piaci szereplőket abban, hogy megértsék, melyek azok az esetek, amikor az átláthatósági kötelezettségek alól kivétel érvényesül, és milyen biztosítékokat kell alkalmazniuk bűnüldözési célú felhasználás esetén.

Összegzés

A 2026 augusztusától alkalmazandó magatartási kódex konkrét, a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat kínál majd az AI Act átláthatósági követelményeinek megvalósításához, annak biztosítására törekedve, hogy a szabályozás és az innováció harmonikusan együttműködjön a megbízható MI-ökoszisztéma felépítésében. A kezdeményezés nemcsak az európai digitális egységes piac megerősítését szolgálja, hanem globális precedenst is teremthet az MI átláthatóságának szabályozásában, mivel más jogrendszerek is figyelemmel kísérik az EU munkáját ezen a területen. Mindez azonban nem ad megoldást az 50. cikk alkalmazásában várható legnagyobb problémára: az érintett jogsértő tartalmak már a jelenben is parttalan áradatára, mely a politikai kommunikációtól a marketingen át lényegében végtelen számú lehetőséget adna jogsértés miatti eljárások elindítására. Erre pedig sem az Unió MI-hivatala, sem az illetékes nemzeti MI piacfelügyeleti (?) hatóságok nem készültek fel - de nem is erre kerültek létrehozásra.

Az írás a mesterséges intelligencia közreműködésével készült. Az illusztrációkat a Midjourney készítette.