Az MI-jártasság biztosításának intézményi kötelezettsége az oktatásban az EU mesterséges intelligencia rendeletének alapján

 Az írás a 2026. március 12.-én közzétett bejegyzés 2026. június 26.-án aktualizált változata!

Az Európai Unió a mesterséges intelligenciáról szóló, 2024-ben elfogadott (EU) 2024/1689 rendelete (AI Act/MI rendelet) 4. cikke a mesterséges intelligenciához kapcsolódó MI-jártasság biztosítását az érintett szervezetek kifejezett kötelezettségeként határozza meg. E rendelkezés az oktatás világában is kiemelt jelentőségű, mivel a felsőoktatási intézmények és a köznevelés szereplői egyre több olyan rendszert alkalmaznak, amelyek használata megfelelő felkészültséget, felelősségi rendet és intézményi szintű szervezést igényel. E rendelkezés 2025 februárjában már hatályba lépett, gyakorlati alkalmazása azonban Magyarországon még nem kezdődött meg – többek között az értelmezés nehézségei, a felelősségi körök tisztázatlansága miatt.

Írásunk 2026 márciusában megjelent első szövegváltozata az akkor ismert jogi helyzetből és határidőkből indult ki - mindezt azonban a 2026. június 16-án az Európai Parlament által elfogadott, korábban egy másikbejegyzésben már részletesen bemutatott digitális omnibusz csomag (AI Digital Omnibus Regulation, 2025/0359/EU) új dimenzióval egészítette ki. A csomag több ponton módosítja az eredeti rendelet rendelkezéseit, köztük a 4. cikk szerinti MI-jártassági kötelezettséget is. Az alábbiakban a tanulmány eredeti szövege az omnibusz csomag által teremtett új helyzettel kiegészített formában olvasható; az új, kiegészítő tartalmak kék színnel jelennek meg.

Az (EU) 2024/1689 rendelete az Európai Unió első átfogó, horizontális szabályozása a mesterséges intelligencia területén. A rendelet célja, hogy egységes belső piaci keretet hozzon létre a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek fejlesztése, forgalmazása és használata számára, egyidejűleg biztosítva a biztonság, az alapjogvédelem, valamint a megbízható és emberközpontú alkalmazás követelményeit. A szabályozás kockázatalapú megközelítést alkalmaz: a tilalmazott gyakorlatok, a magas kockázatú rendszerek, az átláthatósági kötelezettségek és az általános célú modellekre vonatkozó előírások külön fejezetekben jelennek meg.

A rendelet azonban nem kizárólag termékbiztonsági logikát követ. Egyes rendelkezései – különösen a II. fejezet – általános szervezeti kötelezettségeket írnak elő a szolgáltatók és alkalmazók számára. E körbe tartozik a 4. cikk is, amely a MI-jártasság biztosításának kötelezettségét rögzíti. Ez a rendelkezés nem a rendszer műszaki megfelelőségére, hanem a rendszerrel kapcsolatba kerülő személyek felkészültségére irányul.

A felsőoktatási intézmények esetében az AI Act alkalmazhatósága nem magától értetődő kérdés, mivel a rendelet kifejezetten nem nevesíti a „felsőoktatást”, mint külön szabályozási területet. A relevancia abból fakad, hogy az egyetemek és főiskolák saját működésük során MI-rendszereket használnak, illetve egyes esetekben fejlesztenek, vagy integrálnak. Amennyiben egy intézmény MI-rendszert üzemeltet – például adminisztratív döntéstámogatás, tanulmányi rendszer, learning analytics vagy vizsgafelügyelet keretében –, úgy alkalmazói minőségben jár el. Ha pedig saját fejlesztésű vagy testreszabott rendszert mások számára elérhetővé tesz, akkor szolgáltatói minőség is fennállhat. A 4. cikk alkalmazásának előfeltétele e minőségek pontos meghatározása.

A 4. cikk címzettjei azok a szervezetek, amelyek MI-rendszereket fejlesztenek, forgalomba hoznak, üzembe helyeznek vagy működtetnek. A norma szerint e szereplők kötelesek intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy személyzetük és mindazok, akik a nevükben eljárva az MI-rendszereket használják vagy működtetik, megfelelő MI-jártassággal rendelkezzenek. A rendelkezés a szervezeti gondosság és felelősség körébe tartozik.

A MI-jártasság a rendelet értelmében olyan készségek, ismeretek és megértés összessége, amelyek lehetővé teszik a rendszerek szakszerű alkalmazását, valamint a lehetséges kockázatok és károk felismerését. A kompetencia szintjét mindig a használat kontextusa, az érintett személy feladatköre és a technikai környezet határozza meg. A norma tehát differenciált megközelítést követel: nem egységes, általános képzési minimumot ír elő, hanem a konkrét alkalmazási helyzethez igazított felkészítést.

A felsőoktatásban a 4. cikk alkalmazása több dimenzióban jelenik meg. Egyrészt a munkavállalók – oktatók, kutatók, adminisztratív dolgozók – MI-használata intézményi felelősségi körbe tartozik. Másrészt felmerül a hallgatók helyzete is: ha az intézmény a tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez MI-rendszer használatát írja elő, a használat már nem pusztán egyéni döntés, hanem szervezeti keretben történik. Harmadrészt vizsgálni kell a külső közreműködők, megbízottak és projektpartnerek státuszát is.

A 4. cikk sajátossága, hogy nem tesz különbséget az általános célú MI-rendszerek és más rendszerek között. Így már az egyszerű szervezeti alkalmazás – például generatív nyelvi modellek használata szövegalkotásra vagy fordításra – is releváns lehet. A kompetenciabiztosítási kötelezettség tehát nem kizárólag magas kockázatú rendszerekhez kötődik, hanem a szervezeti szerephez és a tényleges használathoz.

Hatálybalépés és alkalmazási ütemezés: a 4. cikk időbeli dimenziója a felsőoktatásban

Az AI Act időbeli alkalmazása több lépcsőben történik. A rendelet hatálybalépése és tényleges alkalmazhatósága között különbséget kell tenni. A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lépett hatályba, azonban az egyes fejezetek alkalmazása eltérő időpontokhoz kötött. A főszabály szerint a rendelet rendelkezéseit 2026. augusztus 2-tól kell alkalmazni, ugyanakkor a szabályozás kifejezetten rögzíti, hogy az I. és II. fejezet – amelybe a 4. cikk is tartozik – már 2025. február 2-tól alkalmazandó.

Ez a megkülönböztetés a felsőoktatási intézmények számára különös jelentőséggel bír. A 4. cikk nem a teljes rendelet általános alkalmazási időpontjával egyidejűleg, hanem annál korábban vált kötelezővé. A 2025. február 2-i dátum azt jelenti, hogy a szolgáltatói vagy alkalmazói minőségben eljáró intézményeknek ettől az időponttól kezdődően intézkedéseket kell tenniük a MI-jártasság biztosítása érdekében. A kötelezettség nem függ a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó fejezetek későbbi alkalmazásától; önálló és közvetlenül érvényesülő normáról van szó.

A rendelet további részei szintén eltérő időpontokban válnak alkalmazandóvá. A III. fejezet 4. szakasza, az V., VII. és XII. fejezet (a 101. cikk kivételével), valamint a 78. cikk 2025. augusztus 2-tól alkalmazandók. A 6. cikk (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek pedig 2027. augusztus 2-tól válnak alkalmazandóvá (113. cikk c) pont). Ez a lépcsőzetes rendszer azt eredményezi, hogy a szervezeti megfelelés több fázisban valósul meg: elsőként az alapvető szervezeti és kompetenciabiztosítási kötelezettségek, ezt követően a részletes műszaki és kockázatkezelési előírások.

Az omnibusz csomag 2026. június 16-i parlamenti elfogadása az időbeli ütemtervet több ponton átalakította. A csomag legfontosabb változása, hogy a magas kockázatú kötelezettségek alkalmazási határideje 2027. december 2-re tolódott az önálló, III. melléklet szerinti rendszerek esetében (beleértve az oktatást is), és 2028. augusztus 2-re az I. melléklet szerinti termékekbe beépített AI-rendszerek vonatkozásában. Az 50. cikk (2) bekezdése szerinti tartalomjelölési kötelezettség a 2026. augusztus 2. előtt forgalomba hozott rendszerekre 2026. december 2-éig alkalmazandó. Az omnibusz-csomag a 4. cikk szerinti MI-jártassági kötelezettség alkalmazási időpontját nem változtatta meg, a kötelezettség tartalmát és mércéjét azonban módosította - erről a következő fejezetben lesz részletesebben szó.

A felsőoktatás szempontjából az időbeli struktúra három következménnyel jár. Először: a 4. cikk alkalmazása nem halasztható a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó szabályok teljes körű hatálybalépéséig. A kompetenciabiztosítási kötelezettség már a rendelet korai szakaszában fennáll. Másodszor: az intézményi gyakorlatban használt, már működő rendszerek esetében is vizsgálni kell a megfelelőséget, különösen akkor, ha a rendszer használata 2025 után is fennmarad. Harmadszor: a későbbi szakaszokban alkalmazandó részletes követelmények – például a magas kockázatú rendszerekhez kapcsolódó dokumentációs és felügyeleti előírások – a 4. cikk szerinti kompetenciaszintet is érintik, mivel a megfelelő szakértelem a további kötelezettségek előfeltétele.

A rendelet külön rendelkezik a már forgalomba hozott vagy üzembe helyezett rendszerekre vonatkozó átmeneti szabályokról. A korábban működő, nagy kockázatú rendszerek esetében a megfelelési kötelezettség bizonyos feltételek mellett később válik esedékessé, illetve jelentős módosítás esetén nyílik meg teljeskörűen. E szabályok azonban nem érintik a 4. cikk alapvető szervezeti jellegét. A kompetenciabiztosítási kötelezettség a használat és a szerep fennállásához kötődik, nem pedig a rendszer forgalomba hozatalának időpontjához.

Az időbeli dimenzió így a megfelelési stratégia meghatározó elemévé válik: a felsőoktatási intézményeknek a 4. cikk alkalmazását már a rendelet korai szakaszában integrálniuk kellett (volna) szervezeti működésükbe. A 2026-ban rögzített új határidők további szempontokat adnak a megfelelési program időzítéséhez. A 2027. december 2-i dátumot az omnibusz csomag határozta meg szigorú, végleges határidőként, amelyhez a Parlament feltételes mechanizmust nem rendelt. Az oktatási szektor esetében, ahol az oktatás és szakképzés a III. melléklet külön pontjában szerepel, ez a határidő az intézményi felkészülés konkrét mérföldkövévé válik.

Címzettek, kötelezettségi szerkezet és a gondossági mérce

Az AI Act 4. cikke a rendelet II. fejezetében kapott helyet, és a MI-jártasság biztosításának kötelezettségét rögzíti. A norma címzettjei az MI-rendszerek szolgáltatói és alkalmazói. A rendelkezés szerkezete több, egymással összefüggő elemből áll: (1) a kötelezetti kör meghatározása, (2) az intézkedési kötelezettség előírása, (3) a kompetencia címzettjeinek kijelölése, valamint (4) a mérce és differenciálási szempontok rögzítése.

A kötelezetti kör meghatározása funkcionális jellegű. A szolgáltató az a szereplő, aki MI-rendszert fejleszt, forgalomba hoz vagy saját neve alatt kínál. Az üzemeltető az, aki a rendszert saját működési körében használja. A felsőoktatásban e minőségek gyakran egybeesnek: egy intézmény lehet egyszerre alkalmazó – például egy tanulmányi adminisztrációs rendszer alkalmazásakor – és szolgáltató, ha saját fejlesztésű vagy testreszabott rendszert bocsát rendelkezésre.

A kötelezettség tárgya az, hogy a címzett „intézkedéseket tegyen” annak érdekében, hogy az érintett személyek megfelelő MI-jártassággal rendelkezzenek. A norma nem határozza meg tételesen, milyen formában kell e kötelezettséget teljesíteni. Az „intézkedések” kifejezés nyitott, és szervezeti mozgásteret biztosít. A kötelezettség lényege nem egy konkrét képzési forma előírása, hanem annak biztosítása, hogy a releváns személyek ténylegesen képesek legyenek az MI-rendszerek szakszerű alkalmazására.

A kompetencia címzettjei két csoportba sorolhatók. Egyrészt az adott szervezet személyzete, tehát mindazok, akik munkaviszony vagy hasonló jogviszony keretében az intézmény működésében részt vesznek. Másrészt azok a személyek, akik a szervezet nevében vagy megbízásából járnak el, és az MI-rendszer működtetésében vagy használatában érintettek. A norma ezzel túlterjed a klasszikus munkavállalói körön, és lefedi azokat a külső közreműködőket is, akik a szervezet érdekében végzik tevékenységüket.

A 4. cikk egyik kulcseleme a gondossági jellegű mérce: a rendelet a kötelezettektől azt várja el, hogy legjobb erőfeszítéseik szerint biztosítsák a megfelelő kompetenciaszintet. Ez nem eredménykötelezettség, hanem gondossági jellegű kötelezettség. A szervezetnek olyan intézkedési rendszert kell kialakítania, amely alkalmas a szükséges kompetenciaszint elérésére, ugyanakkor nem várható el abszolút garancia minden egyes egyéni hibával szemben. Az omnibusz csomag ezt a gondossági mércét tovább finomította: a módosított 4. cikk (1) bekezdés szövege szerint a szolgáltatók és alkalmazók kötelesek intézkedéseket tenni „az MI-jártasság fejlesztésének támogatására” (to support the development of AI literacy), és nem a jártasság „biztosítására”. A szöveg azt is kifejezetten rögzíti, hogy a kötelezettség nem követeli meg a szolgáltatóktól vagy alkalmazóktól, hogy garantálják bármelyik egyén meghatározott szintű MI-jártasságát. A változás látszólag csekély, de tartalmilag fontos: a szervezetek kevésbé vonhatók felelősségre egy adott egyén MI-jártasságának hiányáért, és nem szoríthatók mérhető sztenderdek teljesítésére. Ugyanakkor – ahogy arra az omnibusz szakértői, köztük Oliver Patel, az Enterprise AI Governance szerkesztője is rámutat – ez a változás nem értelmezhető az MI-jártasság mellőzésének engedélyeként: az emberi felügyelet kötelezettségére vonatkozó rendelkezések változatlanul fennállnak.

A differenciálás szempontjait maga a norma rögzíti. A kompetenciaszint meghatározásakor figyelembe kell venni az érintett személy technikai ismereteit, tapasztalatát, képzettségét, valamint az MI-rendszer alkalmazásának kontextusát és az érintett személyek körét. Ez a szabály kifejezetten elutasítja az egységes, minden szereplőre azonos módon alkalmazott képzési minimumot. A kompetencia mértéke a feladatkörhöz és a használat kockázati profiljához igazodik.

A MI-jártasság fogalma nem azonos a magas szintű informatikai szakértelemmel. A rendelet értelmében a kompetencia olyan ismereteket és megértést jelent, amelyek lehetővé teszik az MI-rendszer szakszerű alkalmazását, továbbá a rendszerrel összefüggő kockázatok és lehetséges károk felismerését. A hangsúly tehát a felelős döntéshozatalon és a tudatos használaton van. A kompetencia magában foglalja a rendszer korlátainak, esetleges torzításainak és hibalehetőségeinek ismeretét is.

Fontos dogmatikai sajátosság, hogy a 4. cikk nem kapcsolódik közvetlenül a kockázati kategóriákhoz. A kötelezettség nem csak a magas kockázatú rendszerek esetében áll fenn. Amennyiben a szervezet MI-rendszert használ vagy működtet, a kompetenciabiztosítási kötelezettség megnyílik, függetlenül attól, hogy az adott rendszer milyen kockázati besorolás alá esik. A kockázati szint legfeljebb a szükséges kompetencia mélységét befolyásolja.

A 4. cikk szerkezete tehát egy szervezeti felelősségi modellt ír le. Nem technológiai, hanem intézményi működési szabály: a mesterséges intelligencia alkalmazása csak akkor tekinthető jogszerűnek és felelősnek, ha az érintett személyek megfelelően felkészültek. A kötelezettség teljesítése strukturált, dokumentálható és differenciált intézkedési rendszert feltételez.

A kötelezettek köre az oktatási szektorban: szolgáltatói és alkalmazói minőség a felsőoktatásban és a közoktatásban

A 4. cikk alkalmazásának központi kérdése a kötelezettek körének meghatározása. A norma címzettjei az MI-rendszerek szolgáltatói és alkalmazói. Az oktatási szektorban – függetlenül attól, hogy felsőoktatásról vagy köznevelésről van szó – e minőségek funkcionális alapon állapíthatók meg: nem az intézménytípus, hanem az MI-rendszerhez való viszony a döntő.

A szolgáltató az a szereplő, aki MI-rendszert fejleszt, forgalomba hoz vagy saját neve alatt kínál. Az alkalmazó az, aki az MI-rendszert saját működési körében használja. Az oktatási intézmények túlnyomó többsége elsődlegesen alkalmazói minőségben jelenik meg, amikor harmadik fél által fejlesztett MI-alapú rendszert alkalmaz – például tanulmányi adminisztráció, vizsgafelügyelet, értékelés, tanulásanalitika vagy generatív tartalomkészítés céljából.

A felsőoktatásban azonban gyakrabban fordul elő olyan helyzet, amikor az intézmény részben szolgáltatói minőségbe is kerül. Ez megtörténhet saját fejlesztésű MI-alapú kutatási infrastruktúra külső hozzáférhetővé tételekor, testreszabott generatív eszközök intézményi üzemeltetésekor, vagy konzorciumi platform működtetésekor. Ilyen esetben az intézmény nem csupán használja a rendszert, hanem annak működéséért és konfigurációjáért is felel.

Az általános és középfokú oktatás intézményei ezzel szemben jellemzően kizárólag alkalmazói minőségben jelennek meg. Az iskolák ritkán fejlesztenek vagy forgalmaznak önálló MI-rendszert; tipikus helyzetben külső szolgáltatók – például oktatástechnológiai cégek – rendszereit alkalmazzák. Ez azonban nem csökkenti a 4. cikk szerinti kötelezettséget: az alkalmazói minőség önmagában elegendő a MI-jártasság biztosításának kötelezettségéhez.

A kötelezettek körének meghatározásakor külön vizsgálni kell a fenntartói struktúrát. Köznevelési intézmények esetében a fenntartó – állami vagy egyházi szerv – bizonyos esetekben maga is minősülhet alkalmazónak, ha központilag biztosít MI-alapú rendszereket az intézmények számára. Ilyen helyzetben a kompetenciabiztosítási kötelezettség megoszlása az intézmény és a fenntartó között a konkrét működési modell függvénye.

A 4. cikk hatálya nem korlátozódik magas kockázatú rendszerekre. Ez különösen releváns az oktatásban, ahol a generatív MI-eszközök – például szövegalkotó modellek – széles körben elterjedtek. Amennyiben az intézmény ilyen eszközöket szervezeti keretben alkalmaz, az alkalmazói minőség fennáll. A kompetenciabiztosítási kötelezettség tehát nem kizárólag vizsgaértékelő vagy felvételi döntést támogató rendszerek esetén merül fel, hanem az általános szervezeti használat során is.

A felsőoktatás és a köznevelés között a különbség elsősorban a rendszerek komplexitásában és az alkalmazási kontextusban jelentkezik. A felsőoktatásban gyakoribb a kutatási és innovációs célú MI-fejlesztés, ami szolgáltatói minőséget eredményezhet. A köznevelésben ezzel szemben a hangsúly az intézményi szintű használaton van. Mindkét szektorban azonban az alapelv azonos: aki MI-rendszert működtet, köteles gondoskodni arról, hogy az érintett személyek megfelelő kompetenciával rendelkezzenek.

Az omnibusz csomag az oktatási szektort közvetlenül érintő fontos kiegészítést hozott az EU-adatbázisba való regisztrációs kötelezettség tekintetében. Bár a Bizottság eredeti javaslata eltörölte volna az önértékelésen alapuló, „nem magas kockázatú” besorolású rendszerek regisztrációjának kötelezettségét, a Parlament ezt visszaállította – egyszerűsített tartalommal, de fennálló kötelezettségként. Ez az oktatási szektor számára azt jelenti, hogy azok az intézmények, amelyek a III. melléklet 3. pontja által lefedett területen – oktatás és szakképzés – használnak AI-rendszert, és arra a következtetésre jutnak, hogy az nem magas kockázatú, kötelesek ezt a következtetést az EU-adatbázisban rögzíteni, ahol azt a nemzeti hatóságok és az AI-Hivatal is áttekinthetik.

A 4. cikk gyakorlati alkalmazása a hallgatók és tanulók MI-használata során

A 4. cikk alkalmazása az oktatásban ott válik igazán konkréttá, ahol az intézménynek el kell döntenie: mikor minősül a hallgatók vagy tanulók MI-használata intézményi felelősségi körbe tartozó tevékenységnek. A döntési pont nem az MI jelenléte, hanem az, hogy a használat intézményi keretben, szervezett vagy előírt formában történik-e.

Felsőoktatásban gyakori, hogy a hallgatók saját elhatározásukból alkalmaznak generatív MI-eszközöket beadandók készítéséhez, kutatási jegyzeteléshez vagy tanulási segédeszközként. Amennyiben az intézmény nem írja elő az adott eszköz használatát, nem integrálja azt kötelező tantervi elemként, és nem építi be a hivatalos értékelési struktúrába, a használat nem tekinthető az intézmény által működtetett rendszerhasználatnak. Ilyen helyzetben a 4. cikk szerinti kompetenciabiztosítási kötelezettség nem terjed ki a teljes hallgatói képzési programra. A gyakorlati megoldás ilyenkor az, hogy az intézmény világos MI-használati szabályzatot alkot, meghatározza az elfogadható és nem elfogadható felhasználási módokat, és tájékoztatást ad az MI korlátairól, például a hallucináció jelenségéről vagy az adatvédelmi kockázatokról.

A helyzet megváltozik, ha az intézmény kötelezővé teszi egy MI-eszköz alkalmazását. Amennyiben egy kurzus előírja generatív rendszer használatát, vagy a hallgatók számára intézményi platformon keresztül biztosít MI-alapú tanulástámogató rendszert, a használat az intézmény működési körébe kerül. Ebben az esetben a 4. cikk alapján az intézménynek biztosítania kell, hogy a hallgatók rendelkezzenek az adott rendszer használatához szükséges MI-jártassággal. Gyakorlatban ez nem jelent teljes körű technikai felkészítési követelményt, de megköveteli legalább a rendszer működésének alapvető megértését, a korlátok ismeretét és az eredmények kritikus értékelésének képességét. A megfelelés legegyszerűbb módja egy kötelező, rövid bevezető modul, amely dokumentáltan teljesíthető.

Az általános és középfokú oktatásban a kérdés még egyértelműbb. A tanulók MI-használata rendszerint pedagógiai keretben zajlik. Ha egy iskola tanórai keretben generatív eszközt alkalmaz, vagy MI-alapú tanulásanalitikai rendszert vezet be, a használat intézményi felelősség alá tartozik. Ilyenkor a 4. cikk nemcsak a pedagógusok, hanem – a használat mértékéig – a tanulók felkészítését is szükségessé teszi. A gyakorlati megoldás itt az életkornak megfelelő tájékoztatás: az MI működésének egyszerű magyarázata, a hibalehetőségek bemutatása és az adatvédelmi tudatosság fejlesztése.

Külön figyelmet igényel az MI-alapú értékelés és döntéstámogatás. Ha a rendszer a tanulmányi előmenetel, vizsgaeredmény vagy felvételi döntés befolyásolására szolgál, a kompetenciabiztosítás szintje magasabb. Felsőoktatásban ez az oktatók felkészítését jelenti a rendszer működésének, torzításainak és korlátainak ismeretére. Köznevelésben a pedagógus köteles biztosítani, hogy a rendszer alkalmazása ne váltsa ki az egyéni mérlegelést, és a döntések felülvizsgálhatók legyenek. Az omnibusz csomag a hallgatói MI-használat kezelésére vonatkozó elvárásokat enyhített mércével kezeli, de lényegesen nem módosította. Az intézmény intézkedési kötelezettsége fennáll – a változást az jelenti, hogy a kötelezettség az egyéni eredmény garantálása helyett a fejlesztés támogatására értendő.

A 4. cikk tehát nem általános digitális képzési kötelezettséget ír elő, hanem a kötelező vagy szervezett MI-használathoz kapcsolódó célzott kompetenciabiztosítást. A gyakorlati kérdés mindig az, hogy az intézmény milyen mértékben irányítja vagy írja elő az MI alkalmazását. Amint az irányítás intézményi szintre emelkedik, a felelősség is intézményi szintre kerül.

Gyakorlati megfelelési modell: hogyan épüljön be a MI-jártasság a mindennapi működésbe?

A 4. cikk valódi jelentősége az oktatási intézmények számára akkor válik láthatóvá, amikor az MI-használat nem egyedi kísérlet, hanem a szervezet mindennapi működésének része lesz. A gyakorlati megfelelés nem különálló projekt, hanem olyan intézményi működési rendszer, amely az MI alkalmazását strukturált keretbe helyezi.

A felsőoktatásban az első konkrét lépés egy belső, vezetői szinten elfogadott MI-használati irányelv kialakítása. Ennek nem kell terjedelmes dokumentumnak lennie, de rögzítenie kell, hogy az intézmény milyen célokra engedélyezi az MI használatát, mely esetekben kötelező az emberi felülvizsgálat, és milyen eljárásrend érvényes értékelési vagy döntéstámogató rendszerek esetén. Az irányelv adja meg azt a szervezeti keretet, amelyhez a kompetenciabiztosítási intézkedések illeszkednek. A felsőoktatási intézmények jelentős része rendelkezik már valamiféle MI-szabályozással, ezek azonban az EU Act követelményeit még nem építették be, holott közvetlenül érvényesülő uniós jogforrásról van szó, amelynek számos rendelkezése már hatályba lépett. A köznevelésben ma még az intézményi szabályozás gyakorlata nem alakult ki, elvétve találunk olyan iskolákat, ahol már sor került belső MI-szabályzat elfogadására.

A következő gyakorlati elem egy kijelölt felelős vagy munkacsoport. A 4. cikk nem ír elő külön, kötelezően létrehozandó tisztséget, mégis célszerű, hogy az intézményben legyen egy koordinációs pont, amely áttekinti az alkalmazott rendszereket, összegyűjti a tapasztalatokat, és frissíti a képzési tartalmakat. Felsőoktatásban ez lehet digitális oktatásért felelős vezető, informatikai igazgató vagy rektori megbízott. A köznevelésben az igazgató, egy kijelölt igazgatóhelyettes, vagy egy digitális munkaközösség láthatja el ezt a szerepet.

A kompetenciabiztosítás beépítése a gyakorlatba akkor hatékony, ha az nem elszigetelt képzési esemény, hanem a munkafolyamat része. Felsőoktatásban a kurzusindításkor rövid MI-orientáció, a tanulmányi szabályzatban külön MI-fejezet, valamint vizsgaidőszak előtt módszertani frissítés biztosíthatja a tényleges tudatosságot. Köznevelésben a pedagógusok éves továbbképzésébe integrált MI-modul, valamint tanórai keretben megvalósított bevezetés jelent működő megoldást. A hangsúly minden esetben azon van, hogy az érintettek értsék az MI-rendszer korlátait, a lehetséges torzításokat, valamint az adatvédelmi kockázatokat.

Külön figyelmet igényel az MI-alapú értékelési és döntéstámogató rendszerek használata. Ilyen esetben a gyakorlati megfelelés részét kell képeznie egy világos eljárásrendnek: mikor alkalmazható a rendszer, hogyan történik az emberi ellenőrzés, és miként biztosítható a döntés felülvizsgálata. Felsőoktatásban ez például vizsgaszabályzati kiegészítéssel valósítható meg. Köznevelésben a pedagógiai program módosítása lehet indokolt.

A dokumentálás a jogbiztonsági eszközként értelmezendő: egy rövid, rendszeresen frissített belső nyilvántartás a megtartott képzésekről, az alkalmazott rendszerekről és az esetleges incidensekről elegendő lehet a megfelelés igazolására. A 4. cikk megsértésének kockázata elsősorban akkor merül fel, ha az intézmény nem tudja bemutatni, hogy az MI-használat tudatos, ellenőrzött és felkészültségen alapuló módon történik. Ha már van ilyen, az omnibusz csomag a meglévő MI-szabályzat felülvizsgálatára és a módosított 4. cikk szövegével való összehangolására ad indokot; a „fejlesztés támogatása” alapú megközelítés rugalmasabb képzési formák alkalmazását teszi lehetővé, de a szervezeti dokumentáltság és az eljárásrendek fennállása változatlanul szükséges. Az intézményeknek érdemes figyelemmel kísérniük a Bizottság által közzéteendő gyakorlati példákat a 4. cikk teljesítéséről, amelyek az omnibusz csomag által kötelezővé tett bizottsági közlemény részeként várhatóan rövidesen rendelkezésre állnak majd.

A felsőoktatásban a modell hangsúlya az innováció és a felelősség egyensúlyán van, a köznevelésben inkább a védelem és a pedagógiai kontroll biztosításán. Mindkét szektorban közös azonban, hogy a 4. cikk nem tilt, hanem keretet ad: az MI alkalmazása akkor jogszerű és fenntartható, ha a szervezet képes biztosítani a szükséges kompetenciaszintet, és ezt strukturált működési rendbe ágyazza.

A vezetők felkészítésének módszertana: konkrét lépések és tantervi alap

A 4. cikk gyakorlati érvényesítése az oktatási intézményekben azon múlik, hogy a vezetők – rektorok, dékánok, igazgatók, tagintézmény-vezetők, fenntartói döntéshozók – rendelkeznek-e a szükséges MI-jártassággal ahhoz, hogy szervezeti szinten tudatos döntéseket hozzanak. A vezetők felkészítése nem általános digitális továbbképzés, hanem célzott, felelősségalapú program kell legyen, amely az MI-kockázatkezelés, az intézményi irányítás és a jogi megfelelés összefüggéseire koncentrál.

A módszertan első lépése egy strukturált vezetői helyzetdiagnózis. Ez nem technikai tudásszint-felmérés, hanem annak feltárása, hogy az adott intézményben hol és milyen formában jelenik meg az MI: oktatásban, értékelésben, adminisztrációban, kutatásban. A vezetőknek meg kell érteniük, hogy az MI-használat milyen döntési pontokon érinti közvetlenül az intézményi felelősséget. A diagnózis eredménye határozza meg a képzés hangsúlyait.

A második lépés egy moduláris, rövid ciklusú vezetői képzési program kialakítása. Ennek nem elméleti előadásnak, hanem esetalapú műhelymunkának kell lennie. A képzésben konkrét helyzeteket kell feldolgozni: MI-alapú vizsgaértékelés bevezetése, generatív eszköz kötelezővé tétele, tanulásanalitikai rendszer használata, adatvédelmi incidens kezelése. A vezetőknek döntési forgatókönyveken keresztül kell megérteniük, hogyan kapcsolódik össze a MI-jártasság biztosítása, az emberi felülvizsgálat és a dokumentálás.

A harmadik lépés a felelősségi mátrix kialakítása. A képzés során minden intézménynek el kell készítenie saját döntési térképét: mely kérdések tartoznak stratégiai szintre, melyek operatív szintre, és hol szükséges szakmai vagy jogi bevonás. Ez a gyakorlat biztosítja, hogy a 4. cikk szerinti kötelezettség ne maradjon absztrakt, hanem beépüljön a szervezeti döntéshozatalba.

A vezetők felkészítésének fontos eleme a kockázatalapú gondolkodás fejlesztése. A programnak konkrét eszközöket kell adnia annak mérlegelésére, hogy egy adott MI-rendszer milyen hatással van a hallgatókra vagy tanulókra, milyen mértékű emberi kontroll szükséges, és mikor indokolt külön képzési modul bevezetése. Ez a megközelítés felsőoktatásban az innováció felelős irányítását, köznevelésben pedig a pedagógiai biztonság fenntartását támogatja.

A képzés tantervi alapját négy egységre lehet építeni. Az első egység a jogi és felelősségi keret, amely a 4. cikk gyakorlati következményeit mutatja be vezetői nézőpontból. A második egység az MI működésének alapjai és korlátai, különös tekintettel a hallucinációra, torzításra és adatkezelésre. A harmadik egység az intézményi bevezetési modellek, amely konkrét implementációs példákat és döntési sablonokat tartalmaz. A negyedik egység a képzési és felülvizsgálati rendszer kialakítása, amely segít a vezetőknek saját intézményi programjuk megtervezésében. Az omnibusz csomag elfogadása után e tantervi egységek kiegészülnek a módosított alkalmazási ütemterv ismertetésével, különösen a 2027. december 2-i magas kockázatú határidővel, a regisztrációs kötelezettség tartalmával és az EU-adatbázis nyilvános jellegének következményeivel.

A felkészítés nem zárulhat le a képzési alkalommal. Célszerű évente frissítő műhelyt tartani, amely áttekinti az új MI-alkalmazásokat és a tapasztalatokat. A vezetői kompetencia fenntartása így folyamatos folyamat marad.

A módszertan lényege tehát nem az információátadás, hanem a döntési képesség fejlesztése. Ha a vezetők képesek felismerni, mikor válik az MI-használat intézményi felelősségi kérdéssé, és hogyan kell ehhez képzési struktúrát rendelni, akkor a 4. cikk gyakorlati alkalmazása biztos alapokra kerül mind a felsőoktatásban, mind az általános és középfokú oktatásban.

Összegzés

A mesterséges intelligencia oktatási alkalmazása ma már nem jövőbeli lehetőség, hanem jelen idejű intézményi feladat. Az MI-jártasság kialakítása, a pedagógusok és oktatók felkészítése, valamint a szervezeti szintű szabályozási és módszertani válaszok kidolgozása nem halasztható tovább. Az uniós szabályozás világossá teszi, hogy az érintett szervezeteknek nem csak követniük kell a technológiai változásokat, hanem aktívan gondoskodniuk kell arról, hogy munkatársaik képesek legyenek az MI-eszközök biztonságos, jogszerű, etikus és pedagógiailag megalapozott használatára. Ez a kötelezettség tehát nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati természetű, nem teljesítése pedig a rendelet szerinti szankciók alkalmazásához vezethet.

A 2026. június 16-án elfogadott digitális omnibusz csomag az oktatási intézmények számára három szükséges és egymást kiegészítő tényt rögzít. Első: a 4. cikk szerinti MI-jártassági kötelezettség enyhített mércével, de változatlan tartalommal érvényes – a módosított szöveg intézkedési kötelezettséget rögzít, és a Bizottságot, valamint a tagállamokat a szervezetek támogatására kötelezi. Második: a 2027. december 2-i határidő az oktatási szektorra vonatkozó magas kockázatú kötelezettségek alkalmazásának napja, és a Parlament e határidőhöz feltételes mechanizmust nem rendelt, tehát végleges. Harmadik: a regisztrációs kötelezettség az EU-adatbázisba – az önértékelésen alapuló „nem magas kockázatú” besorolást is beleértve – fennáll, és a bejegyzéseket a nemzeti hatóságok és az AI-Hivatal nyilvánosan áttekinthetik.

Különösen fontos ennek tudatosítása azért, mert a közoktatásban és a felsőoktatásban az MI-eszközök használata már megkezdődött: a technológia jelen van a tanulásban, a feladatmegoldásban, az értékelésben, a tartalomkészítésben és az adminisztratív folyamatokban is. A kérdés ezért már nem az, hogy belép-e az intézmények világába, hanem az, hogy az intézmények felkészülten vagy felkészületlenül találkoznak-e vele. Ebben az értelemben máris időhátrányban vagyunk. Minden további halogatás növeli a pedagógiai bizonytalanságot, a jogi kockázatokat és az intézményi kiszolgáltatottságot. A valódi feladat most az, hogy a szabályozási kötelezettséget mielőbb intézményi cselekvéssé, a technológiai nyomást pedig tudatos szakmai felkészüléssé alakítsuk – az omnibusz csomag által rögzített határidők fényében a 2027. december 2-i dátumot e cselekvés konkrét időbeli keretéként érdemes kezelni.

A cikk emberi és mesterséges intelligencia együttműködésével jött létre.

Az MI-ről szóló digitális omnibusz csomag - amit az Európai Parlament elfogadott

2026. június 16-án az Európai Parlament 423 igen, 57 nem szavazattal és 174 tartózkodás mellett első olvasatban jóváhagyta a mesterséges intelligenciáról szóló digitális omnibuszt (Digital Omnibus on AI), vagyis az MI-rendelet (AI Act) (EU 2024/1689) célzott, de gyakorlati hatásában jelentős módosítását. A politikai alku lezárult, a szöveg lényegi tartalma a továbbiakban várhatóan nem változik: a rendes jogalkotási eljárásban a Tanács formális jóváhagyása és a Hivatalos Lapban történő kihirdetés van hátra. A jogalkotási eljárás 2025/0359(COD) számon futott, és a Bizottság hetedik egyszerűsítési csomagjának, az úgynevezett digitális omnibusznak az MI-re vonatkozó részét képezi.

Írásunkban az első szakmai értékeléseket is figyelembe véve a gyors összegzés igényével mutatjuk be, hogy hogy az elfogadott szöveg a Bizottság eredeti javaslatához, illetve a Tanács és a Parlament korábbi álláspontjaihoz képest mi változott, és mi az, ami az elfogadást megelőző alkuk során a véglegesnek tekinthető szövegbe bekerült. Külön kiemelt figyelmet kap az omnibusz csomag legnagyobb gyakorlati jelentőségű eleme: a megváltozott, rögzített határidők rendszere.

A kezdeményezés háttere röviden

Az MI-rendelet 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba, fokozatos alkalmazással, és az eredeti ütemezés szerint 2027 augusztusáig vált volna teljes körűen alkalmazandóvá. A hatálybalépést követő hónapokban azonban komoly végrehajtási nehézségek mutatkoztak: késett a nemzeti illetékes hatóságok és a megfelelőségértékelő szervezetek (notified bodies) kijelölése, és nem álltak rendelkezésre a nagy kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó harmonizált szabványok (harmonised standards) sem. Ez vezetett a Bizottság 2025. november 19-i javaslatához COM(2025) 836 final jelzéssel, amelyet a Parlament hét hónappal később, 2026. június 16-án első olvasatban jóváhagyott, miután a Tanáccsal 2026. május 7-én trilógus-megállapodásra  (trilogue) jutottak.

A szakmai vélemények megoszlottak: egyes elemzők szerint az átláthatósági követelmények (transparency requirements) bizonytalan fogalmai gátolhatják az innovációt, mások szerint az MI-rendelet nem korlátokat, hanem védőkorlátokat (guardrails) állít. A Bizottság 2025 őszi bizonyítékgyűjtési felhívására (call for evidence) érkezett válaszok többsége támogatta az egyszerűsítést, míg civil szervezetek vitatták ennek szükségességét; a kis- és középvállalkozások (SME) inkább támogató eszközöket, mint új jogszabályt kértek.

A nagy kockázatú rendszerek határideje – a digitális omnibusz legfontosabb eleme

A Bizottság eredeti javaslata a nagy kockázatú szabályok alkalmazásának kezdő időpontját nem rögzített dátumhoz, hanem egy jövőbeli, a szabványok rendelkezésre állását megerősítő bizottsági döntéshez kötötte volna; rögzített dátumokat csak végső határidőként (backstop) határozott meg. Ezzel szemben a Tanács már márciusi általános megközelítésében rögzített határidőket szorgalmazott, és ezt az álláspontot a Parlament is átvette: a feltételhez kötött mechanizmust véglegesen törölték, így az elfogadott szöveg a szabványok rendelkezésre állásától teljesen független, rögzített határidőket állapít meg.

A véglegesnek tekinthető szöveg szerint 2027. december 2-től alkalmazandók a III. melléklet szerinti, önállóan nagy kockázatúnak minősülő MI-rendszerekre vonatkozó szabályok – ide tartoznak például a biometrikus azonosítás, a kritikus infrastruktúra, az oktatás, a foglalkoztatás, az alapvető szolgáltatások, a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás és a migrációkezelés területén alkalmazott rendszerek –, míg 2028. augusztus 2-től lépnek hatályba a szabályok az I. melléklet szerinti, uniós ágazati termékbiztonsági jogszabályok hatálya alá tartozó, biztonsági alkotóelemként beépített vagy adott esetben önálló termékként szabályozott nagy kockázatú MI-rendszerek esetében. Ez az eredeti, 2026. augusztus 2-i határidőhöz képest 16, illetve 24 hónapos halasztást jelent.

Bár a határidők jogilag már nem függenek a szabványok elérhetőségétől, a jogszabály szövege – a (40) preambulumbekezdés – továbbra is hangsúlyozza azok időben történő rendelkezésre állásának fontosságát, és a Bizottságot 2027. augusztus 1-jéig iránymutatás (guidance) közzétételére kötelezi. A 111. cikk (2) bekezdése szerinti türelmi idő (grandfathering) alkalmazását is egyértelműsítették: ha egy nagy kockázatú MI-rendszer adott típusának és modelljének legalább egy önálló egységét a vonatkozó határidő előtt jogszerűen forgalomba hozták, az azonos típusú és modellű további egységek is forgalmazhatók maradnak, amíg a rendszer kialakítása nem változik lényegesen.

A vállalkozások szempontjából a legfontosabb gyakorlati üzenet az, hogy ez a halasztás minden valószínűség szerint egyszeri és végleges jellegű. Mivel a határidők immár nem függenek a szabványok rendelkezésre állásától, a korábbi indok – azok hiánya – másodszor már nem lenne hitelesen felhasználható egy újabb halasztás igazolására. A 2027. december 2-i és 2028. augusztus 2-i határidők éppen ezért a tervezés szempontjából rögzítettnek tekinthetők.

Tartalommegjelölés és a nudifier-tilalom: ahol a végeredmény szigorúbb lett a javasoltnál

Az MI-rendszerek szintetikus hang-, kép-, videó- vagy szövegtartalmainak gépileg felismerhető formátumú megjelölésére – ideértve adott esetben a vízjelezési vagy más technikai jelölési megoldásokat  (watermarking) – vonatkozó kötelezettség, vagyis az 50. cikk (2) bekezdése, alapesetben 2026. augusztus 2-től vált volna alkalmazandóvá minden érintett rendszerre egységesen. A végleges szöveg ezt a határidőt nem általánosan tolja el, hanem kizárólag azoknak a szolgáltatóknak biztosít átmeneti időt, akik rendszereiket már 2026. augusztus 2. előtt forgalomba hozták: a 111. cikk (4) bekezdése szerint nekik 2026. december 2-ig kell megfelelniük. A 2026. augusztus 2. után forgalomba hozott új rendszerekre a kötelezettség változatlanul az általános alkalmazási időponttól érvényes.

Ez a négyhónapos átmeneti időszak – amelyet a (38) preambulumbekezdés indokol a piac zavartalansága érdekében – lényegesen rövidebb annál, mint amit korábban mind a Bizottság, mind a Tanács javasolt: mindkét intézmény 2027. februári határidőt szorgalmazott volna. A végleges kompromisszum tehát ezen a ponton szigorúbb, mint az eredeti javaslatok voltak – jól szemléltetve, hogy az omnibusz nem egyirányú könnyítési csomag, hanem helyenként a szigorítás irányába is elmozdult.

A digitális omnibusz egyik legjelentősebb, teljesen új eleme az 5. cikk szerinti tiltott MI-gyakorlatok (prohibited practices) listájának bővítése. A Bizottság eredeti javaslata ezt a kérdéskört egyáltalán nem érintette; az új tilalmat a jogalkotási eljárás során, elsősorban a Tanács kezdeményezésére illesztették be a szövegbe. A végleges szöveg új 5. cikk (1) bekezdés ba) és bb) pontot, valamint (1a) és (1b) bekezdést iktat be, amelyek megtiltják az olyan MI-rendszerek forgalomba hozatalát, üzembe helyezését vagy használatát, amelyek azonosítható természetes személyről – hozzájárulás nélkül – valósághű, beleegyezés nélküli intim képet, videót vagy hanganyagot, illetve gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagot generálnak vagy manipulálnak.

A köznyelvben „vetkőztető alkalmazásoknak”  (nudifier apps) nevezett rendszerek elleni tilalom egyszerre vonatkozik a szolgáltatókra és az alkalmazókra. Hatálya a hozzájárulás nélküli, valósághű intim képek, videók, hanganyagok vagy hasonló anyagok, illetve a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok generálására vagy manipulálására terjed ki. A szolgáltatói oldalon a tilalom akkor áll fenn, ha ez a rendszer rendeltetési célja, vagy a rendszer kialakítása, betanítása, architektúrája, képességei vagy felhasználói felülete alapján észszerűen előrelátható és reprodukálható, miközben hiányoznak a megfelelő műszaki biztonsági intézkedések – például adattisztítás, elutasítási képzés, kimeneti szűrés és visszaélés-felismerés. A tilalom 2026. december 2-től alkalmazandó, egyidejűleg a tartalommegjelölési átmeneti határidővel.

A nyilvántartási kötelezettség: a Bizottság törölte volna, a Parlament visszaállította

A digitális omnibusz egyik legtöbbet vitatott eleme a nem nagy kockázatúnak minősített, úgynevezett „kivételezett” MI-rendszerek uniós adatbázisban (EU database) történő nyilvántartásba vétele volt, és ez jól szemlélteti, mennyire tért el egymástól a Bizottság, a Tanács és a Parlament álláspontja. Az MI-rendelet 6. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy egy III. melléklet szerinti rendszer ne minősüljön nagy kockázatúnak, ha nem jelent jelentős kockázatot; az ilyen, önbesorolás alapján kivételezett rendszereket jelenleg is nyilvántartásba kell venni.

A Bizottság eredeti javaslata törölte volna ezt a kötelezettséget azon rendszerek esetében, amelyeket a szolgáltató maga sorolt be nem nagy kockázatúként – ezzel jelentősen csökkentve az átláthatóságot. A Parlament azonban már a 2026. márciusi jelentésében ragaszkodott a fenntartásához, a hatékony piacfelügyelet és a nyilvános elszámoltathatóság érdekében. A Tanács márciusi általános megközelítése hasonlóképpen visszaállította a kötelezettséget, és ez az álláspont a trilógus során is fennmaradt.

Az elfogadott végleges szöveg ennek megfelelően megtartja a nyilvántartási kötelezettséget, de egyszerűsíti annak tartalmát: a VIII. melléklet B. szakaszának 7. és 9. pontja – a minősítés indoklásának összefoglalása és a forgalmazási tagállamok listája – elhagyásra kerül. Gyakorlatban: aki egy HR-, hitelezési vagy oktatási jellegű rendszerét nem nagy kockázatúnak minősíti, ezt a minősítést továbbra is be kell jelentenie az uniós adatbázisban, csupán kevesebb kísérő információval.

MI-jártasság, torzítás-korrekció, kkv-kedvezmények és a gépészeti termékek kérdése

A rendelet 4. cikke jelenleg arra kötelezi az MI-rendszerek valamennyi szolgáltatóját és alkalmazóját, hogy biztosítsák személyzetük megfelelő szintű MI-jártasságát (AI literacy). Ez az egyik olyan terület, ahol a Bizottság és a Tanács azonos álláspontot képviselt a Parlamenttel szemben: mindkét intézmény javasolta e kötelezettség teljes törlését. A Parlament azonban ezt nem fogadta el, és enyhébb formában fenntartotta: a szolgáltatóknak immár csak „intézkedéseket kell hozniuk” a fejlesztés „támogatására”, konkrét szint garantálása nélkül. A Bizottságnak és a tagállamoknak ezzel párhuzamosan támogatniuk kell a szolgáltatók – különösen a kkv-k – erőfeszítéseit.

Az új 4a. cikk – amelyet már a Bizottság eredeti javaslata is bevezetett volna, de a jogalkotási eljárás során pontosítottak és szigorúbb biztosítékokkal láttak el – jogalapot teremt arra, hogy a nagy kockázatú rendszerek szolgáltatói kivételesen kezelhessék a személyes adatok különleges kategóriáit torzítás (bias) észlelése és korrekciója céljából. A végleges szöveg a feltétlen szükségesség (strict necessity) mércéjét alkalmazza: az adatkezelés csak akkor jogszerű, ha a cél más adatokkal nem érhető el hatékonyan, és megfelelő technikai, szervezési és adatvédelmi biztosítékok – például álnevesítés, hozzáférés-korlátozás, dokumentálás és adattörlés – érvényesülnek. A szabály meghatározott feltételekkel más MI-rendszerek és MI-modellek szolgáltatóira és alkalmazóira, valamint nagy kockázatú rendszerek alkalmazóira is kiterjedhet.

A kkv-knak (SME) biztosított egyszerűsítéseket – egyszerűsített dokumentáció, arányosabb szankciók – a rendelet kiterjeszti az úgynevezett small mid-cap (small mid-cap) vállalatokra is, amelyek méretben túlnőttek a kkv-fogalmon, de hasonló kihívásokkal néznek szembe. A 99. cikk új bekezdése szerint esetükben a kiszabható bírság nem haladhatja meg a rendeletben meghatározott százalék vagy összeg közül az alacsonyabbat.

A trilógus egyik legvitatottabb pontja a gépekről szóló (EU) 2023/1230 rendelet és az MI-rendelet viszonya volt, és ez az a terület, ahol a végleges szöveg a legmesszebbmenőkig eltér a Bizottság eredeti elképzelésétől. A gépészeti termékeket az I. melléklet A. szakaszából annak B. szakaszába helyezik át, így elsősorban az ágazati szabályozás hatálya alá tartoznak, az MI-rendelet csak korlátozott kötelezettséget ír elő számukra. A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktussal (delegated acts) kell kiegészítenie a géprendeletet az MI-specifikus követelményekkel, 2028. augusztus 2-i alkalmazással. Pontosították a „biztonsági alkotóelem” fogalmát is: csak az minősül annak, amelynek rendeltetése egészségügyi vagy biztonsági kockázat megelőzése – a pusztán teljesítményt optimalizáló funkciók így nem esnek automatikusan a nagy kockázatú kategóriába.

Az MI-hivatal megerősített hatásköre és a digitális omnibusz csomag tágabb összefüggései

A végleges szöveg pontosítja és megerősíti az MI-hivatal (AI Office) kizárólagos felügyeleti hatáskörét – ez is olyan elem, amely a Bizottság eredeti javaslatához képest lényegesen kibővült a jogalkotási eljárás során. A kizárólagos hatáskör egyrészt kiterjed azokra az MI-rendszerekre, amelyek általános célú MI-modellre épülnek, amennyiben a rendszert és a modellt is ugyanaz a szolgáltató, vagy ugyanazon vállalkozáshoz tartozó szolgáltatók fejlesztették; másrészt azokra a rendszerekre, amelyeket a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) szerinti igen nagy online platformba vagy igen nagy online keresőprogramba építettek be, vagy amelyek maguk minősülnek ilyennek. A Tanács kérésére a szöveg ugyanakkor kivételeket is rögzít azokra az esetekre, amikor – például bűnüldözés, határigazgatás vagy pénzügyi felügyelet területén – a nemzeti hatóságok illetékessége indokolt marad.

Az MI-hivatal az (EU) 2019/1020 rendelet szerinti piacfelügyeleti hatóság valamennyi hatáskörével rendelkezik az általa felügyelt rendszerek tekintetében, beleértve a helyszíni és távoli ellenőrzéseket, a meg nem felelés megállapítását, valamint a pénzbírság és kényszerítő bírság kiszabását. A rendelet emellett megszünteti a Bizottság egyes, korábban végrehajtási jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazásait – így a magatartási kódexek és a forgalomba hozatalt követő nyomonkövetési terv harmonizált sablonjának jóváhagyása esetében –, ugyanakkor előírja, hogy a Bizottság 2027. szeptember 2-ig iránymutatást tegyen közzé a nyomonkövetési tervről, önkéntesen használható mintával együtt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a digitális omnibusz önmagában csak egy eleme egy lényegesen tágabb jogalkotási kezdeményezésnek. A Bizottság 2025. november 19-én egyszerre tette közzé a teljes digitális csomagot, amelybe az MI-rendeletet módosító omnibusz mellett egy másik omnibusz-javaslat is tartozik – ez a személyes és nem személyes adatokra, valamint a kiberbiztonságra vonatkozó szabályokat (data and cybersecurity rules) módosítaná –, továbbá az európai adatunió-stratégia és az európai üzleti tárcákról (European business wallets) szóló rendelettervezet. E két másik kezdeményezés lassabban halad, így várhatóan csak az MI-vonatkozású csomag után jutnak el a végleges elfogadásig, ami jelzi, hogy az MI-szabályozás egyszerűsítése egy összehangolt, a teljes digitális szabályozási környezet adminisztratív terheinek csökkentésére irányuló bizottsági stratégia része.

A digitális omnibusz emellett csak az első lépés a Bizottság szélesebb egyszerűsítési napirendjében: a teljes digitális szabálykönyv (digital rulebook) kumulatív hatásaira összpontosító, átfogóbb felülvizsgálatot is tervez – ennek konzultációja 2026. március 11-ig volt nyitva –, ami arra utal, hogy a most parlamenti jóváhagyáson túljutott módosítások valószínűleg csak az első hullámát jelentik az MI-szabályozás racionalizálásának.

A módosítások jelentősége és az érintett szereplők reakciói

A digitális omnibusz legfőbb hozadéka az egységes, kiszámítható megfelelési naptár megteremtése a korábbi bizonytalanság helyett. A Bizottság becslése szerint a módosítások évi mintegy 429,5 millió euró adminisztratív költségmegtakarítást (administrative cost savings) eredményezhetnek; ebből a legnagyobb tétel az MI-jártassági kötelezettség átalakításából adódik – 222,75 millió euró –, míg a nagy kockázatú szabályok ütemezésének megváltoztatása 68–204 millió eurós, a kkv-kedvezmények small mid-cap vállalatokra történő kiterjesztése pedig 2,5 millió eurós megtakarítást tehet lehetővé. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a számok a Bizottság eredeti javaslatának hatásbecsléséből származnak, a végleges, szigorúbb elemekkel kiegészített szöveg tényleges hatása ettől eltérhet.

A reakciók a jogalkotási folyamat egészében élesen megosztottak voltak, és ez a végleges szöveg elfogadása után sem szűnt meg. Az iparági szövetségek általában üdvözölték a csomagot, miközben egyes érdekképviseletek további lépéseket sürgettek az európai technológiai függetlenség erősítése érdekében. Ezzel szemben fogyasztóvédelmi és jogvédő civil szervezetek élesen bírálták a nagy kockázatú szabályok halasztását, valamint a nyilvántartási kötelezettség gyengítésére irányuló eredeti bizottsági szándékot, miközben üdvözölték annak végleges fenntartását és a nudifier-tilalom bevezetését. Az adatvédelmi felügyeleti szervek szigorú korlátokat szorgalmaztak a torzítás-korrekciós adatkezelésre, és ellenezték a nyilvántartási, illetve az MI-jártassági kötelezettség gyengítését – e tekintetben a végleges szöveg jelentős részben az ő álláspontjukat tükrözi, ami arra utal, hogy a Parlament a trilógus során következetesen az alapjogi védelem irányába mozdította el a szöveget a Bizottság eredeti javaslatához képest.

A vállalkozások számára a legfontosabb gyakorlati üzenet kettős. Egyrészt a 2027. december 2-i és a 2028. augusztus 2-i határidők a tervezés szempontjából rögzítettnek tekinthetők, hiszen a halasztást igazoló eredeti indok – a szabványok és a nemzeti hatóságok hiánya – beépült az új naptárba, ezért egy újabb halasztásnál már nehezebben lenne hivatkozható. Másrészt a 2026. december 2-i tartalommegjelölési és nudifier-határidő jóval közelebbi, és azonnali felkészülést igényel azoktól a szolgáltatóktól és alkalmazóktól, akik szintetikus tartalmat előállító vagy generatív  (generative AI) rendszereket működtetnek az uniós piacon. A nyilvántartási kötelezettség fennmaradása miatt emellett azoknak a szolgáltatóknak is fel kell készülniük, akik rendszereiket a 6. cikk (3) bekezdése alapján nem nagy kockázatúként kívánják besorolni: ez a klasszifikációs döntés a jövőben sem marad belső, dokumentálatlan folyamat, hanem nyilvánosan ellenőrizhető nyilvántartási kötelezettséggel jár együtt.

Az oktatási és kulturális szektor szempontjából a módosított menetrend legalább ilyen gyakorlati jelentőségű, mert ezek az intézmények jellemzően egyszerre jelennek meg alkalmazóként, beszerzőként, tartalom-előállítóként és közszolgáltatási szereplőként. A köznevelésben, a felsőoktatásban és a felnőttoktatásban különösen azok az MI-rendszerek igényelnek előzetes kockázati áttekintést, amelyek felvételi, előmeneteli, értékelési, vizsgáztatási, tanulói profilalkotási vagy tanulástámogató döntésekhez kapcsolódnak, mivel ezek egy része a III. melléklet szerinti oktatási területhez kötődő nagy kockázatú alkalmazásként is értelmezhető lehet. A 2027. december 2-i határidő az intézményi felkészülés végpontja: addigra tisztázni kell, milyen MI-eszközök működnek az iskolákban, egyetemeken és felnőttképzési programokban, ki felel az alkalmazásukért, milyen adatokat kezelnek, hogyan ellenőrizhető az eredményük, és miként marad meg az emberi döntés, a tanári vagy oktatói felelősség az értékelési folyamatokban.

A 2026. december 2-i tartalommegjelölési és nudifier-határidő ezzel szemben azonnali intézkedést kíván. Az oktatási intézményeknek a tanulói, hallgatói és oktatói generatív MI-használat szabályozásában külön kezelniük kell a szintetikus képek, videók, hanganyagok és szövegek megjelölését, valamint a visszaélésszerű képgenerálás, a zaklatás és a személyiségi jogsértés kockázatait. Ez különösen érzékeny kérdés a köznevelésben, ahol a gyermekek védelme, az iskolai biztonság és a digitális felelősségre nevelés közvetlenül összekapcsolódik. A felsőoktatásban és a felnőttoktatásban ehhez társul a tanulmányi integritás, az értékelési hitelesség, az oktatói útmutatások egyértelműsége és az intézményi MI-használati szabályok következetes alkalmazása.

A kulturális szektorban, különösen a könyvtárak, levéltárak, múzeumok és más közgyűjtemények esetében a hatás elsősorban a digitalizált gyűjtemények feldolgozásánál, az automatikus leíróadat-képzésnél, a kereső- és ajánlórendszereknél, a látogatói chatbotoknál, a virtuális kiállításoknál és a generált illusztratív vagy rekonstrukciós tartalmaknál jelentkezik. Ezek az intézmények sem kezelhetik az MI-t pusztán kommunikációs vagy kényelmi eszközként: belső nyilvántartásra, beszerzési kontrollra, adatvédelmi és szerzői jogi ellenőrzésre, valamint világos tartalommegjelölési gyakorlatra lesz szükségük. A nyilvántartási kötelezettség fennmaradása ebben a körben is azt üzeni, hogy az oktatási vagy kulturális célú MI-rendszer kockázati besorolása nem maradhat informális belső döntés; az intézményeknek fel kell készülniük arra, hogy az általuk használt vagy megrendelt rendszerek jogi minősítése, dokumentálása és ellenőrizhetősége a közbizalom, az alapjogvédelem és az intézményi felelősség részévé válik.

Összegzés

A digitális omnibusz alig hét hónap alatt jutott el a bizottsági javaslattól a parlamenti jóváhagyásig, miközben tartalmilag jelentősen átformálta az MI-rendelet végrehajtási menetrendjét. A legnagyobb horderejű változás a nagy kockázatú rendszerekre vonatkozó szabályok 16, illetve 24 hónappal történő, immár feltétel nélküli elhalasztása, amely a tervezés szempontjából érdemben rögzítettnek tekinthető, és amely a teljes szabályozási csomag legfontosabb, leginkább gyakorlati jelentőségű eleme.

Ezzel párhuzamosan a végleges szöveg több ponton a Bizottság eredeti javaslatánál szigorúbb maradt: a tartalommegjelölési kötelezettség halasztása rövidebb lett a javasoltnál, a nyilvántartási kötelezettséget a Parlament a bizottsági törlési szándék ellenére fenntartotta, és az eredeti MI-rendelethez képest új, a beleegyezés nélküli intim tartalmak, valamint a gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagok elleni tilalom is bekerült a szabályozásba. Az egyszerűsítés és a szigorítás egymás mellett érvényesülő szempontok voltak, az eredmény pedig egy újrarendezett, célzottabb és néhány ponton kifejezetten szigorúbb szabályozási keret lett, amelyben a Parlament számos esetben sikeresen érvényesítette az alapjogi védelem szempontjait a Bizottság és részben a Tanács egyszerűsítési törekvéseivel szemben.

A digitális omnibusz a teljes uniós digitális szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló folyamat legelőrehaladottabb állomása. A párhuzamosan futó adatvédelmi és kiberbiztonsági omnibusz, valamint a digitális szabálykönyv egészére kiterjedő fitnesz-vizsgálat  (fitness check) arra utal, hogy a vállalkozásoknak a következő években további, hasonló jellegű módosításokra is fel kell készülniük.

A következő lépés a Tanács formális jóváhagyása és a kihirdetés; a megfelelési munka fő határidői: 2026 december (tartalommegjelölés és nudifier-szabályok), 2027 december (III. melléklet), 2028 augusztus (I. melléklet).

Megjelent az MI-generált tartalmak európai átláthatósági kódexének végleges szövegváltozata

 

Az Európai Bizottság 2026. június 10-én tette közzé a Code of Practice on Transparency of AI-Generated Content végleges szövegét. A „végleges” megjelölés ebben az összefüggésben a szakértői kodifikációs folyamat lezárását jelenti. A Kódex megfelelőségének, vagyis annak értékelése, hogy rendelkezései megfelelően biztosítják-e az AI Act 50. cikkének teljesítését, jelenleg még a Bizottság és a Mesterséges Intelligenciával Foglalkozó Európai Testület (a továbbiakban: Testület) vizsgálata alatt áll. Pozitív értékelés esetén az aláíró szolgáltatók és alkalmazók a Kódex intézkedéseire uniós szinten elismert megfelelési keretként támaszkodhatnak. A dokumentum tehát már lezárt, közzétett szöveg, formális megfelelőségi elismerése ugyanakkor az elemzés időpontjában még nem történt meg.

Ez a pontosítás a Kódex jogi természetének megértéséhez is szükséges. A csatlakozás önkéntes, az átláthatósági követelmények viszont közvetlenül az (EU) 2024/1689 rendelet 50. cikkéből következnek. Az aláírás ezért nem hoz létre új anyagi jogi kötelezettségeket, ugyanakkor strukturált bizonyítási és ellenőrzési rendszert kapcsol a rendeleti előírásokhoz. A Kódex figyelmen kívül hagyása önmagában nem jogsértés; az alternatív megoldást választó vállalkozásnak azonban egyedi hatósági eljárásban kell igazolnia, hogy saját technikai és szervezeti intézkedései elérik az AI Act által megkövetelt szintet. Ez várhatóan több dokumentációt, több hatósági információkérést és részletesebb megfelelési vizsgálatot eredményezhet.

 Az ábra azt mutatja be, hogyan épül egymásra az AI Act 50. cikke, az önkéntesen követhető gyakorlati Kódex és a vállalati megfelelési gyakorlat. A rendeleti kötelezettség jogi alapot ad, a Kódex ezt gyakorlati megfelelési úttá alakítja, a vállalati folyamatok pedig a jelölés, detektálás, címkézés és dokumentáció tényleges működtetését biztosítják.

A téma kiemelt fontosságára tekintettel korábban két alkalommal is foglalkoztam az előkészítési folyamat első és második fázisaiban született munkadokumentumokkal. Legutóbbi írásomban a második tervezetet olyan, fokozatosan konkretizálódó megfelelési modellként mutattam be, amely a kétrétegű technikai jelölésre, az alkalmazói címkézésre és az egységes európai ikon kialakítására épült. Ez az alapértékelés a végleges szöveg fényében is helytálló. A lezárt Kódex legfontosabb újítása ugyanakkor az, hogy a tervezet még több ponton merev technológiai előírásait teljesítményalapúbb, arányosabb és hatóságilag jobban ellenőrizhető rendszerbe rendezi.

Az elfogadási folyamat és a szabályozás fokozatos átalakulása

A kidolgozás 2025 őszén széles körű konzultációval és szakértői kiválasztással kezdődött. A két munkacsoport 2025 novemberében kezdte meg az érdemi munkát. Az első tervezet 2025. december 17-én, a második 2026. március 5-én jelent meg, majd márciusi műhelyviták, szakértői egyeztetések és az 50. cikk értelmezéséről szóló iránymutatás előkészítése követte. A záró plenáris ülésre és a végleges Kódex közzétételére 2026. június 10-én került sor. A folyamatban iparági szereplők, kutatók, civil szervezetek, tagállami képviselők és az Európai Parlament érintett munkacsoportjának tagjai vettek részt.

Az idővonal a Kódex kialakulásának fő állomásait foglalja össze: a 2025 őszi konzultációtól az első és második tervezeten át a 2026. június 10-i közzétételig, majd a 2026. augusztus 2-i alkalmazási időpontig, a 2026. december 2-i átmeneti határidőig és a 2027. február 2-i interoperabilitási céldátumig.

Az első tervezet még kifejezetten széles, és részben programjellegű szabályozást tartalmazott. A szolgáltatók számára több kötelező technikai réteget, részletes eredetigazolást, szükség esetén ujjlenyomat-képzést vagy naplózást, továbbá bizonyos esetekben forenzikus detektálást irányzott elő. Az alkalmazói rész öt külön kötelezettségvállalásban, részletes tartalomtípusonkénti követelményekkel rendezte a deepfake-ek és a közérdekű szövegek megjelölését. Az egyes szövegek emberi felülvizsgálatát dátummal és a jóváhagyott változatra mutató hivatkozással is dokumentálni kellett volna.

A második tervezet már tudatos egyszerűsítést hajtott végre. A jogszabályi felhatalmazáson túlterjeszkedő elemek egy része önkéntes intézkedéssé vált, a tartalmi taxonómia egyszerűsödött, a szolgáltatói oldalon pedig a digitálisan aláírt metaadat és az észrevehetetlen vízjel kettősére épülő megoldás került előtérbe. Az alkalmazói oldalon kialakult az egységes uniós ikonra és egy későbbi interaktív információs rétegre épülő modell. Ekkor az ikonok még illusztratív minták voltak, és több technikai kérdés – különösen az interoperabilitás, a rövid szövegek kezelése és a detektorokhoz való hozzáférés – nyitva maradt.

A végleges változat ezt a fejlődési irányt folytatta, miközben több ponton érdemi tartalmi kompromisszumot vezetett be. A szabályozás középpontjába a bizonyítható eredmény, az arányosság, a technológiai semlegességhez közelítő rugalmasság és a piacfelügyeleti ellenőrizhetőség került. A Kódex ennek érdekében következetesen megkülönbözteti a „will”, az „encouraged” és a „may” formulákat. A „will” az aláíró által vállalt, ellenőrizhető intézkedést jelöli; az „encouraged” ajánlott, önkéntes gyakorlat; a „may” pedig választási vagy végrehajtási lehetőséget biztosít. Ez a megoldás világosabbá teszi, mely elemek képezik a Kódex szerinti megfelelés magját.

A szolgáltatói kötelezettségek végleges rendszere

A szolgáltatói rész az AI Act 50. cikkének (2) és (5) bekezdését bontja ki. Elsődleges címzettjei azok a szolgáltatók, amelyek szintetikus hang-, kép-, videó- vagy szövegtartalmat előállító rendszert hoznak forgalomba az uniós piacon, vagy helyeznek üzembe. Új, gyakorlati jelentőségű elem, hogy önkéntesen az önállóan forgalmazott generatív modellek szolgáltatói, valamint a jelölési és detektálási technológiák harmadik félként működő fejlesztői is csatlakozhatnak. Ezzel a Kódex az egész értékláncban használható megfelelési infrastruktúra kialakítását ösztönzi. A végső felelősség továbbra is a generatív AI-rendszer szolgáltatóját terheli.

A korábbi tervezetek „többrétegű jelölés” elnevezését a végleges változat semlegesebb „jelölési megoldás” fogalma váltotta fel. Ez érdemi szemléletváltás. A szolgáltatónak legalább egy géppel olvasható technikát kell alkalmaznia, amely a hozzá tartozó detektálási mechanizmussal együtt teljesíti a hatékonyság, a megbízhatóság, a robusztusság és az interoperabilitás követelményeit. A két réteg (a digitálisan aláírt metaadat és az észrevehetetlen vízjel) továbbra is főszabály marad az online terjeszthető hang-, kép-, videó- és konténerizált – azaz metaadat hordozására alkalmas, strukturált fájlformátumba, például PDF-, Word- vagy HTML-dokumentumba ágyazott – szövegtartalmaknál, mindaddig, amíg egyetlen technika önmagában nem képes megfelelő védelmet nyújtani.

Az infografika a gépi jelölés főszabályát jeleníti meg: a digitálisan aláírt metaadat és az észrevehetetlen vízjel együttes alkalmazását. Külön bemutatja a metaadat kötelező elemeit, a négy minőségi követelményt – hatékonyság, megbízhatóság, robusztusság, interoperabilitás –, valamint a zárt környezetre, a 200 token feletti szabad szövegre és a nagyon rövid szövegekre vonatkozó kivételeket.

A végleges szabályozás ugyanakkor kifejezett kivételeket és alternatív megfelelési utakat határoz meg. Fizikai termékbe ágyazott, technikailag ellenőrzött és zárt környezetben működő, jellemzően instruktív kimenetet előállító rendszernél – ha hatékony technikai intézkedések akadályozzák a tartalom kijutását – egyetlen jelölési réteg is elegendő lehet. A strukturált fájlformátummal nem rendelkező, szabad szövegnél a metaadat nem alkalmazható, így a vízjel önálló jelölési móddá válik. A Kódex itt első alkalommal számszerű küszöböt állapít meg: kétszáz tokennél hosszabb szabad szöveg esetén vízjelet kell alkalmazni, még akkor is, ha annak megbízhatósága gyengébb a hosszabb szövegeknél elérhető szintnél. A nagyon rövid szövegek mentesülnek e technikai intézkedés alól.

Ez lényeges eltérés a második tervezethez képest. Ott a „nagyon rövid szöveg” kivételének határa meghatározatlan maradt, és a rendszer erőteljesebben ragaszkodott a két kötelező jelölési réteghez. A végleges szöveg a technikai bizonytalanságot konkrét küszöbértékkel kezeli, miközben a szövegvízjel gyengébb megbízhatósága miatt lehetővé teszi, hogy a detektor használata ellenőrzött szakértői körre korlátozódjon.

A metaadatok kötelező tartalma szintén szűkült. A végleges szabály szerint elegendő rögzíteni, hogy a tartalom AI által generált vagy manipulált eredetű. A bejegyzést biztonságos módon digitálisan alá kell írni, és időbélyeggel kell ellátni, ahol időinformáció rendelkezésre áll. A második tervezet még kötelezően előírta az interoperábilis azonosító és a detektor elérésére vonatkozó információ rögzítését, szabad szövegnél pedig ajánlotta a letölthető, digitálisan aláírt eredetigazolási manifesztet. A kötelező többletelemek kikerültek, a részletesebb eredetadatok opcionális megoldássá váltak. A változás csökkenti a szolgáltatói terheket és az adatvédelmi kockázatokat, ugyanakkor kevesebb kötelező provenance-információt biztosít a tartalom további felhasználóinak.

A végleges Kódex a jövőbeli technológiai fejlődés előtt is nyitva hagyja az utat. Minden új technika, akár már egyetlen is, elfogadhatóvá válhat, amennyiben elismert értékelési módszerekkel igazolható, hogy teljesíti a négy minőségi követelményt. A második tervezet függetlenül ellenőrzött benchmarkokat követelt. A lezárt szöveg ennél gyakorlatiasabb: elfogadott benchmarkok hiányában dokumentált belső vizsgálat is felhasználható, amelyet a piacfelügyeleti hatóság felülvizsgálhat. A szabály így alkalmazható marad addig is, amíg közös európai vagy nemzetközi mérési szabványok nem állnak rendelkezésre.

Detektálás, hozzáférés és interoperabilitás

A jelölési kötelezettséghez kapcsolódóan a szolgáltatóknak működő detektálási megoldást kell biztosítaniuk. A végleges Kódex részletesebben rendezi, kik és milyen feltételekkel használhatják ezeket az eszközöket. A detektorhoz való hozzáférés főszabály szerint ingyenes. A havi egymilliónál kevesebb felhasználóval rendelkező szolgáltató – ha detektálási megoldása jelentős működési költséggel jár – az egyetlen felhasználótól érkező, észszerű küszöböt meghaladó volumenű lekérdezésekért észszerű, a működési költségekkel arányos díjat számíthat fel; a hatóságok, a média, a tényellenőrzők, a kutatók és a civil szervezetek megfelelő tevékenységéhez azonban ingyenes és kellően széles hozzáférést kell biztosítani. Ez a differenciálás a közérdekű ellenőrizhetőség és a kisebb vállalkozások teherbíró képessége közötti egyensúlyt szolgálja.

A folyamatábra a tartalom teljes útját mutatja be: az AI-rendszer előállítja a tartalmat, a szolgáltató gépi jelölést kapcsol hozzá, a tartalom közzétételre kerül, majd a detektor ellenőrzi, hogy a jelölés megtalálható-e. Az ábra külön kiemeli a 200 token feletti szabad szöveg és a detektor-hozzáférés jelentőségét.

A detektálási rendszernek egyértelmű eredményt kell közölnie arról, hogy a vizsgált tartalomban megtalálható-e a szolgáltató jelölése. A Kódex a korábbi tervezethez képest nem követel általánosan kötelező számszerű bizalmi pontszámot, ami indokolt óvatosságot tükröz: a látszólag precíz százalékos értékek bizonytalan technológiánál félrevezetőek lehetnek. A szolgáltató további technikai információkat és eltérő hozzáférési szinteket biztosíthat, különösen szakértők számára. A detektálási eredmény kérésre digitálisan aláírt formában is letölthető; ennek legalább a vizsgált tartalom hash-értékét, a detektálási megoldás azonosítóját (például URL-jét) és időbélyeget kell tartalmaznia.

Új elemként részletes adatvédelmi és információbiztonsági feltételek kapcsolódnak a detektorok működéséhez. A benyújtott tartalmat csak a vizsgálathoz szükséges mértékben lehet kezelni, a tárolást kerülni kell, a továbbított és tárolt adatokat védeni szükséges, az uniós adattovábbítási szabályokat pedig be kell tartani. A naplózási vagy ujjlenyomat-alapú kiegészítő módszereknél a Kódex különösen fontosnak tekinti az adatminimalizálást, és kifejezetten rögzíti, hogy a kiegészítő naplózási lehetőség nem keletkeztet általános kötelezettséget a felhasználói promptok rögzítésére vagy megőrzésére. A detektálási szolgáltatás megszüntetésekor helyettesítő vagy visszafelé kompatibilis megoldásról kell gondoskodni; a szolgáltató megszűnése esetén a szükséges eszközöket a hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

A forenzikus detektálás, amely beépített jelölés nélkül próbál következtetni a tartalom eredetére, az első tervezetben még kötelező védelmi vonalként jelent meg egyes modellszolgáltatóknál. A második tervezet ezt már opcionálissá tette, a végleges szöveg pedig kifejezetten elismeri a technológia jelenlegi korlátait. Az ilyen megoldások alkalmazása ajánlott kiegészítés lehet, eredményeikhez pedig a megbízhatósági és visszaélési kockázatok miatt szakértői hozzáférés rendelhető.

Az interoperabilitás szabályozása a végleges változat egyik legfontosabb gyakorlati előrelépése. A tervezet egy központi, szolgáltatófüggetlen ellenőrző infrastruktúra irányába mutatott. A lezárt Kódex több egyenértékű megoldást is elfogad: szabványos alkalmazásprogramozási interfészt, nyilvános útválasztó vagy „signpost” szolgáltatást, közös konzorciumi detektort, illetve ezekkel egyenértékű technikai rendszert. A vízjeldetektorok interoperábilis hozzáférésének kialakítására 2027. február 2-i kötelező végrehajtási határidőt állapít meg. A megoldás így határozott időpontot tartalmaz, a műszaki architektúrát pedig a szereplők együttműködésére és a kialakuló szabványokra bízza.

Az ábra összefoglalja, mit vizsgál a detektor, kik férhetnek hozzá, milyen adatvédelmi és biztonsági feltételek mellett működhet, valamint milyen interoperabilitási megoldások – szabványos API, signpost szolgáltatás, közös konzorciumi detektor vagy egyenértékű technikai rendszer – biztosíthatják a jelölések ellenőrizhetőségét.

Az alkalmazókra vonatkozó végleges címkézési rendszer

A Kódex második része az AI Act 50. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján a deepfake tartalmak, valamint a közérdekű ügyekben a nyilvánosság tájékoztatására közzétett, emberi felülvizsgálat és szerkesztői felelősség nélkül létrehozott szövegek címkézését rendezi. A szolgáltatói gépi jelölés és az alkalmazói, emberek számára érzékelhető közzététel egymást kiegészítő kötelezettségek. A címke a tartalom mesterséges eredetéről vagy manipuláltságáról tájékoztat; önmagában nem tanúsítja a tartalom valódiságát, jogszerűségét vagy megbízhatóságát.

Az infografika bemutatja a vizuális címkék fő típusait: az egyszerű „AI” jelölést, az „AI GENERATED” és az „AI MODIFIED” címkéket, valamint az interaktív második réteg lehetséges tartalmát. Külön jelzi, hol jelenhet meg a címke videóban, hanganyagban, szövegben, képnél vagy kreatív műnél.

A végleges szöveg szerint az alkalmazó használhatja a mellékletben közzétett uniós AI-ikont, vagy más, azonos követelményeket teljesítő ikont vagy címkét. Az egységes ikon tehát hozzáférhető és ajánlott megfelelési út, kizárólagos használata nem kötelező. A fő vizuális elem a nagybetűs „AI” rövidítés. A címke kiegészíthető a „GENERATED” vagy „MODIFIED” jelöléssel, valamint interaktív második réteggel, amely bemutatja az AI-közreműködés jellegét. A melléklet már három, felhasználói tesztelésen átesett változatot tartalmaz, míg a második tervezetben csupán további fejlesztésre váró minták szerepeltek.

A mintalap a Kódex mellékletében szereplő AI-ikonok és a szövegben leírt lehetséges címkék vizuális alkalmazását szemlélteti. A cél annak bemutatása, hogyan különülhet el az általános AI-jelölés, az AI által generált tartalomra utaló címke, az AI-val módosított tartalom jelzése, valamint a bővebb információt kínáló interaktív címkézési megoldás.

A csak hangban érzékelhető deepfake esetén a tartalom elején rövid, közérthető szóbeli tájékoztatást kell adni, a tartalom nyelvén vagy angolul. Alternatív hangjelzés – például egységes „earcon” – akkor alkalmazható, ha megfelelő tájékoztató és tudatosságnövelő intézkedések biztosítják annak széles körű felismerhetőségét. A hozzáférhetőségi követelmények lényegesen részletesebbé váltak: a Kódex audiodeskripciót, haptikus jelzést, megfelelő kontrasztot, képernyőolvasó-kompatibilitást és segítő technológiákkal való észlelhetőséget is nevesít.

A címke elhelyezését a végleges változat általános, minden tartalmi formára alkalmazható elvekkel rendezi. A tájékoztatásnak az első megjelenéskor észlelhetőnek, közvetlenül felismerhetőnek és kellő ideig láthatónak vagy hallhatónak kell lennie. Videónál a címkét a kezdetkor, lehetőség szerint rendszeres időközönként, megszakítások után pedig legalább ismételten meg kell jeleníteni. Hanganyagnál az első észleléskor kell elhangoznia a közlésnek, hosszabb vagy élő tartalomnál időszakos emlékeztetés is szükséges lehet. Szövegnél a címke a cím közelében, a szöveg elején vagy a kolofonban helyezhető el. Rövid szöveg esetében is fennáll a címkézési kötelezettség, de az felhasználói felületen megjelenő kontextuális közléssel teljesíthető.

A második tervezet még több merev időtartamot és modalitásonként eltérő technikai előírást tartalmazott. A végleges szöveg a tényleges érzékelhetőségre összpontosít. Ez nagyobb mozgásteret biztosít a mozifilm, az élő közvetítés, a közösségi platform, a múzeumi installáció vagy a nyomtatott kiadvány sajátosságainak figyelembevételéhez, miközben az első találkozáskor történő egyértelmű tájékoztatás kötelező magja megmarad.

A művészi, kreatív, szatirikus és fikciós alkotásokra arányos különös rendszer vonatkozik. A közlés elhelyezhető a kezdő- vagy zárófeliratban, a kísérő leírásban, a belépőjegyen, a kiállítási tájékoztatóban vagy az értékesítési ponton, feltéve, hogy világos, hozzáférhető és az első találkozáskor megismerhető. A megoldásnak meg kell őriznie az alkotás élvezhetőségét és rendes felhasználását.

Emberi felülvizsgálat és szerkesztői felelősség

A közérdekű szövegek körében az AI Act kivételt biztosít, ha a tartalom emberi felülvizsgálaton vagy szerkesztői ellenőrzésen ment keresztül, és természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget vállal a közzétételért. A végleges Kódex e kivétel igazolását lényegesen életszerűbbé teszi. Az európai médiaszabadságról szóló rendelet szerinti médiaszolgáltatók meglévő szerkesztési eljárásaikra és szakmai standardjaikra támaszkodhatnak, amennyiben azok ténylegesen biztosítják a megkövetelt felülvizsgálatot.

Más alkalmazóknak arányos belső szabályzatot kell kialakítaniuk, meg kell határozniuk a szerkesztői felelősséget viselő személyt vagy szervezeti funkciót, és biztosítaniuk kell a felülvizsgálathoz szükséges humán és szervezeti erőforrást. A végleges szöveg kifejezetten kimondja, hogy minden egyes publikáció egyedi felülvizsgálatának dokumentálása nem szükséges. Ez jelentős enyhítés az első tervezethez képest, amely a jóváhagyás dátumát és a végleges szövegváltozat azonosítóját is rögzíteni kívánta. A szabályozás így a ténylegesen működő szerkesztőségi rendszer bizonyítását várja el, és elkerüli a minden egyes tartalomhoz kapcsolódó adminisztratív nyilvántartást.

A döntési fa azt mutatja be, mikor kell címkézni a közérdekű tájékoztatásra közzétett AI-generált szöveget, és mikor alkalmazható kivétel. A kulcskérdés az, hogy történt-e érdemi emberi felülvizsgálat vagy szerkesztői ellenőrzés, és kijelölhető-e a szerkesztői felelősség.

A gyakorlati megfelelés szervezeti követelményei

A szolgáltatók számára a végleges Kódex megfelelési folyamat kialakítását írja elő. Ennek magas szinten be kell mutatnia, hogyan hajtotta végre a szolgáltató a Kódex egyes intézkedéseit – a jelölési és detektálási megoldások kiválasztásától a felmerülő hibák kezeléséig. A meglévő minőségirányítási, információbiztonsági vagy termékmegfelelési rendszerek felhasználhatók, ha megfelelően lefedik a Kódex követelményeit. Nyílt forráskódú megoldásnál a nyilvánosan rendelkezésre álló dokumentáció ismételt előállítása sem szükséges.

A jelölési és detektálási technológiát a piacra lépés előtt, majd rendszeresen, valós használati körülményeket reprezentáló tesztekkel kell értékelni. Elismert benchmarkok hiányában belső mérési módszer és iparági jó gyakorlat alkalmazható. A második tervezet még kötelező adaptív fenyegetésmodellezést és részletes támadási forgatókönyveket is előírt volna. A végleges változat ezeket rugalmasabb tesztelési kötelezettséggé alakította, miközben a dokumentált hibajavítást és a megalapozott külső jelzések nyomon követését fenntartotta.

Az alkalmazók oldalán a belső megfelelési folyamatnak a címke kiválasztását, elhelyezését, a felelősségeket és a hibás vagy hiányzó megjelölések korrigálását kell rendeznie. A rendszeres AI-tartalom-előállítóknál ellenőrzési pontokat célszerű beépíteni a publikálási folyamatba. A Kódex külső bejelentési csatornák létrehozását ajánlja; a kellően megalapozott hibás címkézési bejelentéseket meg kell vizsgálni, és a jogsértő helyzetet indokolatlan késedelem nélkül orvosolni kell.

A gyakorlati felkészülés során ezért a szolgáltatónak először a rendszerek és tartalmi modalitások körét kell feltérképeznie, majd ki kell választania a megfelelő jelölési rétegeket, detektorokat, tesztelési mérőszámokat és hozzáférési szabályokat. Az alkalmazónak ezzel párhuzamosan tartalomosztályozási, címkézési és szerkesztői felülvizsgálati munkafolyamatot kell kialakítania. Különösen fontos a szolgáltatói gépi jelölés és az alkalmazói vizuális vagy hangalapú közlés összekapcsolása: a technikai jelölés megléte önmagában nem mentesíti a közzétevőt a természetes személyek tájékoztatásától.

Jogérvényesítés, ellenőrzés és szankciók

A Kódexhez kapcsolódó jogérvényesítés két szintű. Az első a Kódex aláíróinak vállalásait érinti. A „will” formulával meghatározott intézkedések teljesítését a piacfelügyeleti hatóságok ellenőrizhetik. Indokolt megkeresés alapján a szolgáltatónak rendelkezésre kell bocsátania a megfelelési dokumentációt, valamint hozzáférést kell biztosítania jelölési és detektálási megoldásaihoz. A hatósági eljárás során megismert üzleti titkokat és bizalmas adatokat az AI Act 78. cikkének megfelelően védeni kell. A végleges szabály pontosabb és arányosabb a korábbi tervezet általános „minden releváns információ és rendszerhozzáférés” követelményénél.

Az ábra elkülöníti a Kódex szerinti ellenőrzést és az AI Act közvetlen hatósági kikényszerítését. Bemutatja a fő bírságmaximumot – 15 millió euró vagy 3 százalék –, a téves vagy hiányos hatósági tájékoztatáshoz kapcsolódó 7,5 millió eurós vagy 1 százalékos felső határt, valamint a bírság kiszabásánál értékelt tényezőket.

A második szintet az AI Act közvetlen hatósági kikényszerítése jelenti. A szankció jogalapja az 50. cikk megsértése, nem a Kódex aláírásának elmaradása vagy valamely önkéntes intézkedés mellőzése. Az aláíró, amely a vállalt kötelező intézkedéseket ténylegesen teljesíti, könnyebben tudja bizonyítani a rendeleti megfelelést. Ha az aláíró a Kódexet csak formálisan fogadja el, a mögöttes eljárásokat és technikai megoldásokat nem működteti, az aláírás nem nyújt védelmet a hatósági megállapításokkal szemben. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a felügyelet az aláíróknál elsősorban a vállalt intézkedések tényleges betartására összpontosít majd.

Az AI Act 99. cikke alapján az 50. cikkben meghatározott átláthatósági kötelezettségek megsértése legfeljebb 15 millió euró, vállalkozás esetében pedig az előző pénzügyi év teljes világpiaci éves árbevételének legfeljebb 3 százaléka összegű közigazgatási bírsággal sújtható; a vállalkozásoknál a magasabb felső határt kell figyelembe venni. A kis- és középvállalkozásoknál – ideértve az induló vállalkozásokat – a rendelet a százalékos és a rögzített összeg közül az alacsonyabb maximum alkalmazását írja elő. A hatóságoknak a bírság meghatározásakor értékelniük kell többek között a jogsértés jellegét, súlyát és időtartamát, az érintettek számát, az okozott kárt, a vállalkozás méretét, a korábbi jogsértéseket és a hatósággal való együttműködést.

A nem megfelelő, hiányos vagy félrevezető információ hatóság részére történő szolgáltatása külön jogsértési kategóriát alkothat, amelyhez legfeljebb 7,5 millió eurós vagy egy vállalkozás világpiaci árbevételének 1 százalékáig terjedő bírság kapcsolódhat. Ez különösen fontossá teszi, hogy a szolgáltató teszteredményei, detektálási mutatói és technikai korlátai valósághűen kerüljenek a hatóság elé. A megfelelési dokumentáció célja ezért nem pusztán a formális iratanyag létrehozása: annak a rendszer tényleges működését és ismert gyengeségeit is tükröznie kell.

A piacfelügyeleti hatóságok információt és dokumentációt kérhetnek, vizsgálhatják a rendszert és helyesbítő intézkedést követelhetnek. A Kódexben előírt hibajavítás, monitoring és hatósági együttműködés ebben a folyamatban a megfelelés fenntartásának eszköze. A gyors korrekció, a jelölési hiba dokumentált kivizsgálása és az ismétlődés megelőzése a szankció mértékének meghatározásánál is kedvező körülményként értékelhető. Az aláírás tehát nem „mentesítő igazolás” – viszont a jól működő bizonyítási és kockázatcsökkentési rendszer alapja lehet.

Felkészülés az alkalmazásra

A Kódex gyakorlati jelentősége igazán akkor válik láthatóvá, amikor az alkalmazók saját szervezeti működésükbe próbálják beépíteni az átláthatósági követelményeket. A hatályba lépésre való felkészülés ezért nem merülhet ki abban, hogy a szervezet jogi vagy kommunikációs vezetése megismeri a szabályozás szövegét. A megfeleléshez olyan belső működési rendet kell kialakítani, amely a tartalom előállításától a közzétételig végig követi, mikor, milyen AI-eszköz került használatra, milyen jelölési vagy címkézési kötelezettség merül fel, és ki felel a végső döntésért.

Az infografika azt mutatja be, hogy az alkalmazók miként készülhetnek fel lépésről lépésre az MI-átláthatósági szabályok alkalmazására. A folyamat az AI-használat feltérképezésével indul, majd a tartalmak kategorizálásán, a címkézési protokoll kialakításán és az emberi felülvizsgálaton keresztül jut el a jóváhagyott, szabályszerű közzétételig. Fő üzenete, hogy a megfelelés nem a publikálás pillanatában kezdődik, hanem már a tartalom-előállítás és tervezés korai szakaszában.

Az első feladat a szervezet AI-használatának feltérképezése. Az alkalmazóknak célszerű áttekinteniük, milyen területeken használnak generatív rendszereket: készülnek-e velük képek, videók, hanganyagok, közösségi médiás posztok, sajtóanyagok, ügyféltájékoztatók, oktatási vagy kulturális tartalmak. Külön kell választani azokat az eseteket, ahol az AI csak belső előkészítő eszköz, és azokat, ahol az eredmény közvetlenül vagy közvetve a nyilvánosság elé kerül. A deepfake-jellegű tartalmak, valamint a közérdekű ügyekben megjelenő AI-generált szövegek esetében már a tervezési szakaszban fel kell merülnie a címkézési kötelezettségnek.

A második lépés egy tartalomkategorizálási és címkézési protokoll kialakítása. Ennek meg kell határoznia, milyen esetben használható az általános AI-ikon, mikor indokolt az „AI GENERATED” vagy „AI MODIFIED” típusú jelölés, és milyen felületen kell a tájékoztatást elhelyezni. Más megoldás szükséges videóhoz, hanganyaghoz, webes cikkhez, közösségi médiás bejegyzéshez, nyomtatott kiadványhoz vagy kiállítási installációhoz. A közös szempont az, hogy a jelölés az első találkozáskor érzékelhető, jól megkülönböztethető és hozzáférhető legyen. A címke nem lehet csak formai dísz: ténylegesen segítenie kell a közönséget abban, hogy felismerje az AI közreműködését.

A harmadik elem az emberi felülvizsgálat és szerkesztői felelősség rendjének rögzítése. A szervezetnek ki kell jelölnie, ki jogosult jóváhagyni az AI-val készült vagy AI-val módosított tartalmak közzétételét, milyen szakmai, jogi vagy kommunikációs szempontokat kell ellenőrizni, és mikor tekinthető a felülvizsgálat érdeminek. A Kódex logikájában a megfelelés alapja nem az, hogy minden egyes publikációhoz külön adminisztratív irat készüljön: ténylegesen működő, visszakövethető szerkesztési és jóváhagyási rendet kell kialakítani. A médiaszerűen működő szervezetek meglévő szerkesztőségi folyamataikat használhatják, de ellenőrizniük kell, hogy ezek az AI-tartalmak sajátosságaira is kiterjednek-e.

Ez az ábra a közzététel előtti gyakorlati ellenőrzés fő szempontjait foglalja össze. Segít végiggondolni, hogy a tartalom AI-val készült vagy módosított-e, szükséges-e hozzá látható vagy hallható megjelölés, valamint megtörtént-e a felelős személy általi emberi felülvizsgálat és jóváhagyás. Az infografika azt hangsúlyozza, hogy egy jól kialakított belső ellenőrzőlista a hibás vagy hiányos közzététel egyik leghatékonyabb megelőző eszköze.

Negyedik feladatként célszerű belső ellenőrzőlistákat és publikálási kapukat bevezetni. Egy egyszerű, minden érintett munkatárs által használható ellenőrzőlista már jelentősen csökkentheti a hibás közzététel kockázatát. Ennek ki kell térnie arra, hogy a tartalom AI-val készült-e vagy AI-val módosították-e, tartozik-e hozzá szolgáltatói gépi jelölés vagy metaadat, szükséges-e látható vagy hallható címke, történt-e emberi felülvizsgálat, és megvan-e a közzétételért felelős személy jóváhagyása. A rendszeres AI-tartalom-előállítóknál ezt a folyamatot érdemes a tartalomkezelő rendszerbe, a közösségimédia-jóváhagyási rendbe vagy a kiadói munkafolyamatba beépíteni.

A megfeleléshez elengedhetetlen a munkatársak képzése is. A kommunikációs, marketing-, sajtó-, oktatási, ügyfélszolgálati és informatikai területen dolgozóknak érteniük kell, mit jelent az AI-generált tartalom, mikor kell címkézni, mi a különbség a gépi jelölés és a közönség felé adott tájékoztatás között, és miért nem elegendő arra hivatkozni, hogy az AI csak „segédeszközként” vett részt a folyamatban. A képzésnek gyakorlati példákon kell bemutatnia a tipikus döntési helyzeteket, különösen a közérdekű tájékoztatás, a politikai vagy közéleti kommunikáció, a kulturális tartalmak és a vizuális manipulációk területén.

Az infografika a megfelelés szervezeti oldalát emeli ki: milyen belső gyakorlatokra van szükség ahhoz, hogy az alkalmazó tartósan és megbízhatóan teljesítse az átláthatósági követelményeket. A munkatársak képzése, a belső felelősségi rend kijelölése, a hibakezelés és korrekció, valamint a hatósági megkeresésekre való felkészülés együtt alkotják a szervezeti megfelelés alapját. Az ábra központi üzenete, hogy az átláthatóság nem egyszeri adminisztratív feladat, hanem folyamatos működési kultúra.

Végül a szervezetnek fel kell készülnie a hibák, panaszok és hatósági megkeresések kezelésére. Érdemes kijelölni azt a belső felelőst vagy szervezeti egységet, amely a címkézési hibákról szóló bejelentéseket megvizsgálja, szükség esetén korrigálja a közzétett tartalmat, és dokumentálja az intézkedést. A gyors javítás és a tanulságok beépítése nemcsak a megfelelés szempontjából fontos, hanem a közönség bizalmát is erősíti. Az alkalmazóknak a Kódexet nem egyszeri jogi feladatként, sokkal inkább folyamatos szervezeti gyakorlatként kell kezelniük: olyan átláthatósági kultúrát kell kialakítaniuk, amelyben az AI használata felismerhető, ellenőrizhető és felelősen kommunikált.

Összegzés

A végleges Kódex tartalmi fejlődésének lényege három irányban ragadható meg. Elsőként a korábbi technológiai előírások teljesítményalapú és arányos követelményekké alakultak. A metaadat és vízjel kettőse főszabályként megmaradt, kiegészült ugyanakkor világos kivételekkel, a kétszáz tokenes szövegküszöbbel és alternatív technológiák igazolási lehetőségével. Másodikként a szabályozás operatívabbá vált: rendezi a detektorokhoz való hozzáférést, az adatvédelmet, az eszközök megszüntetését, az interoperabilitás ütemezését, valamint a vizuális és hangalapú címkék konkrét használatát. Harmadikként erősödött a hatósági ellenőrizhetőség: a dokumentáció, a tesztelés, a korrigálás és az indokolt hatósági hozzáférés egységes megfelelési láncot alkot.

Az a korábbi munkámban levont következtetés, amely a Kódexet az európai AI-átláthatóság meghatározó megfelelési referenciapontjaként értékelte, a végleges szöveg alapján megerősíthető. A dokumentum jogi súlya ugyanakkor csak a Bizottság és a Testület pozitív megfelelőségi értékelésével válik teljessé. A végrehajtás részleteit az 50. cikkről készülő bizottsági iránymutatás, a kialakuló technikai szabványok és a piacfelügyeleti gyakorlat fogják tovább pontosítani. Az AI Act 50. cikkének kötelezettségei főszabály szerint 2026. augusztus 2-től alkalmazandók. Az Omnibus-módosításról szóló, 2026. május 7-i politikai megállapodás a 2026. augusztus 2. előtt forgalomba hozott rendszereknél 2026. december 2-ig tartó átmenettel számol; ez azonban kizárólag az 50. cikk (2) bekezdése szerinti gépi jelölési kötelezettségre vonatkozik, a deepfake-ek és a közérdekű szövegek címkézési kötelezettsége átmenet nélkül alkalmazandó. Az átmenet végleges jogi feltételeit az Omnibus-módosítás kihirdetése és az ahhoz kapcsolódó iránymutatások alapján tudjuk majd megítélni.