Elkészült az MI által létrehozott tartalmak átláthatóságáról szóló európai gyakorlati kódex első változata

 

Az Európai Bizottság  2025 december 17-én közzétette a mesterséges intelligencia által generált tartalmak átláthatóságáról szóló gyakorlati kódex (Code of Practice) első tervezetét, amely az AI Act 50. cikkének (2) és (4) bekezdéseire építve kíván iránymutatást adni a szolgáltatók és felhasználók számára. A több száz iparági, akadémiai, civil és tagállami szereplőt bevonó, nyilvános konzultációkon és munkacsoportokon alapuló dokumentum célja, hogy technikailag detektálható, egyértelműen jelölt és a nyilvánosság számára értelmezhető módon kezelje az MI által generált és manipulált tartalmakat. Írásunk bemutatja a kódex keletkezésének körülményeit, szabályozási logikáját és két fő pillérét, majd külön kitér arra, miként érinti mindez az iskolák és egyetemek mindennapi működését, pedagógiai felelősségét és intézményi szabályozását egy MI-vel átszőtt nyilvánosságban.

A Code of Practice on Transparency of AI-Generated Content első tervezete egy olyan szabályozási pillanatban született meg, amikor az Európai Unió mesterséges intelligenciára vonatkozó keretrendszere már elfogadásra került, de annak gyakorlati alkalmazása még formálódóban van. Az EU AI Act hatálybalépésével világossá vált, hogy a mesterséges intelligencia által előállított vagy manipulált tartalmak átláthatósága nem pusztán technikai kérdés, hanem demokratikus nyilvánosságot, alapjogokat és közbizalmat érintő szabályozási kihívás. E kihívásra reagálva indult el az a folyamat, amelynek eredményeként 2025 végére elkészült a most bemutatott First Draft, első tervezet, melyre 2026. január 23.-ig várják az észrevételeket.

Jogalap és keletkezés

Mint azt korábbi írásunkban már részletesen kifejtettük, a dokumentum közvetlen jogalapját az AI Act 50. cikke adja, amely külön kötelezettségeket állapít meg az MI által generált vagy manipulált tartalmak jelölésére, detektálhatóságára és a nyilvánosság felé történő közzétételére. A jogalkotó ugyanakkor tudatosan nem kizárólag részletes, merev végrehajtási szabályokat alkotott, hanem teret hagyott önszabályozó, szakmai alapú eszközöknek. A Code of Practice ebben a rendszerben nem jogszabály, hanem olyan referenciakeret, amelyhez az érintett szereplők – szolgáltatók és felhasználók – igazodhatnak, és amely alkalmas lehet a megfelelés alátámasztására, anélkül, hogy azt automatikusan igazolná.

A tervezet kidolgozása két, jól elkülönített, mégis szorosan együttműködő munkacsoport keretében zajlott. Az egyik csoport a technikai jelölési és detektálási megoldásokkal, a másik a társadalmi kommunikációval, címkézéssel és nyilvánosságvédelemmel foglalkozott. A folyamat kifejezetten multi-stakeholder jellegű volt: iparági szereplők, akadémiai kutatók, civil szervezetek és tagállami szakértők egyaránt részt vettek benne. A nyilvános konzultációk, workshopok és írásos visszajelzések nem csupán legitimációs szerepet töltöttek be, hanem ténylegesen formálták a szöveg szerkezetét és hangsúlyait.

A Code of Practice intézményi beágyazottságát tovább erősíti az AI Office, az Európai MI-hivatal valamint az Európai Bizottság és az AI Board, a Mesterséges Intelligenciával Foglalkozó Európai Testület párhuzamos munkája. A tervezet kifejezetten számol azzal, hogy az 50. cikkhez kapcsolódó bizottsági iránymutatások a későbbiekben pontosítják majd a fogalmi és hatálybeli kérdéseket. Ebből következően a First Draft nem lezárt norma, hanem iránykijelölő dokumentum, amely egy folyamatosan alakuló végrehajtási környezetbe illeszkedik.

Mindezek alapján a Code of Practice első tervezete nem csak technikai ajánlásként értelmezhető, hanem az EU mesterségesintelligencia-szabályozás „élő” rétegének részeként: olyan eszközként, amely a jogi kötelezettségek és a gyorsan változó technológiai gyakorlat között teremt közvetítő hidat.

A szabályozás első pillére: jelölés és detektálhatóság az AI Act 50. cikk (2) bekezdése alapján

Az AI Act 50. cikk (2) bekezdése a mesterséges intelligencia által generált vagy manipulált tartalmak átláthatóságát elsősorban technikai kötelezettségként fogalmazza meg. A jogalkotó előírja, hogy az ilyen tartalmaknak géppel olvasható módon jelöltnek és megbízhatóan detektálhatónak kell lenniük, ugyanakkor nem rögzít egyetlen kötelező technológiai megoldást sem. A Code of Practice első tervezete ezt a nyitott jogi formulát bontja ki, és fordítja le konkrét, mégis rugalmas végrehajtási elvekre.

A dokumentum egyik központi felismerése, hogy a jelenlegi technológiai állás szerint egyetlen önálló jelölési technika sem képes maradéktalanul teljesíteni az AI Act által megkövetelt hatékonyság, megbízhatóság, robusztusság és interoperabilitás együttes követelményeit. Ennek következtében a kódex a többrétegű jelölési megközelítést (multi-layered marking) teszi meg alapelvvé. Ez a megoldás különböző technikai rétegek kombinációjára épül, amelyek egymást erősítve képesek biztosítani a tartalom eredetének nyomon követhetőségét.

A többrétegű modell egyik alappillére a metaadat-alapú jelölés, amely lehetővé teszi a tartalom származására, az alkalmazott MI-rendszerre és az elvégzett műveletekre vonatkozó információk strukturált rögzítését. Ezt egészíti ki az észrevétlen vízjelezés (watermarking), amely a tartalomba közvetlenül beágyazott, nehezen eltávolítható jelekkel dolgozik. Amennyiben ezek a megoldások önmagukban nem elegendők, a kódex számol a fingerprinting és naplózási technikák alkalmazásával is, különösen a szöveges tartalmak esetében.

A jelölés önmagában azonban nem tekinthető elégségesnek. A Code of Practice hangsúlyosan kezeli a detektálhatóság követelményét, amely szerint a felhasználóknak, platformoknak és hatóságoknak ténylegesen képesnek kell lenniük annak ellenőrzésére, hogy egy adott tartalom MI által generált vagy manipulált-e. Ennek érdekében a tervezet előírja, hogy a szolgáltatók ingyenesen hozzáférhető detektáló eszközöket vagy interfészeket biztosítsanak, és lehetőség szerint támogassák közös, aggregált verifikátorok kialakítását. Ez az elem különösen fontos az interoperabilitás szempontjából, hiszen a tartalmak a gyakorlatban platformokon és rendszereken átívelve terjednek.

A szabályozás további hangsúlyos eleme a megbízhatóság és robusztusság. A kódex részletesen foglalkozik a tipikus módosításokkal – például tömörítés, átméretezés, parafrazálás – és az ellenséges támadásokkal szembeni ellenálló képesség kérdésével. A megfelelés nem egyszeri aktus, hanem folyamatos tesztelést, monitoringot és frissítést igénylő kötelezettség, amely a teljes életciklusra kiterjed.

E szabályozási pillér összességében azt mutatja, hogy az EU nem pusztán azt várja el a mesterséges intelligencia szolgáltatóitól, hogy „jelezzenek”, hanem azt, hogy a jelölés és a detektálás ténylegesen működő, ellenőrizhető és hosszú távon fenntartható rendszerré váljon. A Code of Practice ebben a tekintetben az AI Act technikai magjának részletes, mégis adaptív értelmezését adja.

A szabályozás második pillére: közzététel, címkézés és a nyilvánosság védelme

Míg az AI Act 50. cikk (2) bekezdése elsősorban technikai jellegű kötelezettségeket ró a mesterséges intelligencia rendszerek szolgáltatóira, addig az 50. cikk (4) és (5) bekezdései már kifejezetten a nyilvánosság védelmére és a természetes személyek tájékoztatására fókuszálnak. E szabályozási pillér középpontjában nem az áll, hogy egy tartalom miként azonosítható technikailag, hanem az, hogy a felhasználók mikor, hogyan és milyen egyértelműséggel szereznek tudomást arról, hogy mesterséges intelligencia által generált vagy manipulált tartalommal találkoznak.

A Code of Practice e kötelezettségeket a deployerek, vagyis az MI-rendszereket ténylegesen alkalmazó szereplők oldaláról konkretizálja. Ide tartoznak mindazok, akik deepfake-eket előállító vagy közérdekű tájékoztatásra szánt szöveget generáló rendszereket használnak, és a tartalmat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik. A kódex egyik alapelve a „first exposure” követelménye, amely szerint az MI-eredetre vonatkozó tájékoztatást legkésőbb az első találkozáskor, világos és megkülönböztethető módon kell megadni.

A gyakorlati megvalósítás kulcseleme a közös taxonómia és az ehhez kapcsolódó ikonhasználat. A tervezet egyértelműen különbséget tesz teljesen MI által generált és MI-asszisztált tartalmak között, felismerve, hogy a megtévesztés kockázata nem kizárólag a „teljes automatizmus” esetében áll fenn. Az ideiglenes ikonrendszer – nyelvfüggetlen „AI” jelöléssel – átmeneti megoldásként szolgál, amíg egy uniós szintű, interaktív és akadálymentes ikon véglegesítése meg nem történik. Az interaktív jelleg különös jelentőséggel bír, mivel lehetőséget ad arra, hogy a felhasználó további információt kapjon arról, pontosan mely elemek származnak MI-ből, összekapcsolva a technikai jelöléssel.

A Code of Practice ugyanakkor nem abszolutizálja a közzétételi kötelezettséget. Kiemelten kezeli az arányosság és kontextusérzékenység elvét, különösen a művészeti, kreatív, szatirikus vagy fiktív tartalmak esetében. Ezekben az esetekben a közzététel célja nem a tartalom élvezeti értékének csökkentése, hanem annak biztosítása, hogy a nyilvánosság ne váljon megtévesztetté. Hasonlóképpen fontos kivételt jelent az a helyzet, amikor emberi felülvizsgálat és szerkesztői felelősség érvényesül: ilyen esetekben a jogalkotó nem kíván automatikus címkézési kötelezettséget előírni.

A nyilvánosság védelméhez szorosan kapcsolódik az akadálymentesség és hozzáférhetőség követelménye. A kódex részletesen kitér arra, hogy az ikonoknak, hangjelzéseknek és szöveges tájékoztatásoknak a fogyatékossággal élő személyek számára is érzékelhetőnek és érthetőnek kell lenniük. Ez a szempont egyértelműen jelzi, hogy az MI-átláthatóság nem pusztán információtechnológiai, hanem alapjogi kérdésként is megjelenik.

Az MI alkalmazása az oktatási intézményekben - a Code of Practice tükrében

Napjaink gyakorlatában az oktatási intézmények egyszerre jelennek meg tartalom-előállítóként és MI-rendszerek alkalmazójaként. Az iskolák és egyetemek mindennapi működésében egyre nagyobb szerepet kapnak az MI-vel támogatott szöveg-, kép- és videógeneráló eszközök, legyen szó tananyagfejlesztésről, online kurzusokról, tudománykommunikációról vagy intézményi tájékoztatásról. E kettős szerep miatt az AI Act 50. cikkéhez kapcsolódó átláthatósági kötelezettségek az oktatási szférában különösen érzékeny és pedagógiailag releváns módon jelennek meg.

Az oktatási intézmények tartalom-előállítóként gyakran hoznak létre olyan anyagokat, amelyek a nyilvánosság számára is hozzáférhetők, és nem ritkán közérdekű tájékoztatási funkciót töltenek be. Ilyenek lehetnek például felvételi tájékoztatók, szakmai ismertetők, nyilvános kurzusleírások vagy tudományos-ismeretterjesztő tartalmak. Amennyiben ezek előállításában mesterséges intelligencia vesz részt, a Code of Practice logikája szerint az MI-eredet egyértelmű jelzése nem kizárólag jogi megfelelési kérdés, hanem az intézményi hitelesség és a nyilvánosság iránti felelősség része.

Ezzel párhuzamosan az iskolák és egyetemek deployer szerepben is megjelennek, amikor külső MI-rendszereket használnak fel tananyagkészítésre, adminisztratív kommunikációra vagy akár oktatási célú demonstrációkra. A Code of Practice ebben az esetben nem ír elő mechanikus címkézést minden helyzetben, de világos elvárást fogalmaz meg az arányosság, a kontextusérzékenység és az emberi felelősség tekintetében. Különösen hangsúlyos az a kivétel, amely szerint emberi felülvizsgálat és szerkesztői felelősség fennállása esetén a közzétételi kötelezettség más megítélés alá eshet. Ez az oktatási intézmények számára lehetőséget ad arra, hogy az MI-t támogató eszközként, ne pedig autonóm tartalom-előállítóként pozícionálják.

A pedagógiai dimenzió azonban túlmutat a jogi megfelelésen. Az MI által generált tartalmak látható és értelmezhető jelölése közvetlenül hozzájárul a tanulók kritikai gondolkodásának és MI-műveltségének fejlesztéséhez. Amikor egy hallgató vagy diák világos jelzést kap arról, hogy egy szöveg, kép vagy videó milyen mértékben támaszkodik mesterséges intelligenciára, az nem gyengíti, hanem erősíti az oktatási folyamat transzparenciáját. Ebben az értelemben a Code of Practice elvei pedagógiai alapelvvé is válhatnak.

Végül az oktatási intézmények számára a Code of Practice normatív hivatkozási alapként is szolgálhat belső MI-szabályzatok, etikai kódexek és intézményi irányelvek kialakításakor. Bár a dokumentum formálisan önszabályozó eszköz, tartalma alkalmas arra, hogy az iskolák és egyetemek strukturált, jogilag megalapozott keretet kapjanak az MI-használat átláthatóságához. A felsőoktatás különösen fontos szerepet tölthet be ebben a folyamatban: az egyetemek nemcsak követői, hanem mintát adó alakítói is lehetnek az MI-vel átszőtt nyilvánosság új normáinak.

 Az írás a mesterséges intelligencia közreműködésével készült. 

Bontcheva, K., Bechmann, A., Pedreschi, D., De Gregorio, G., Riess, C., & Botan, M. (2025). First draft: Code of practice on transparency of AI-generated content. European Commission, AI Office.

https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/first-draft-code-practice-transparency-ai-generated-content